Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3. szám - Dobozi Eszter: Határ (vers)

pompát, a percenként elöbizsergö

tenyérnyi szekfűgombákat a fű közt,

míg bent a hüsben halk

szonáta fodrozódik,

s meg-meglibegnek a szárnyak,

szirmok, a felületeken csöpp

fuvalom, s egy billentyűsoron

a tenger motozása —

a Mindent ígérte, s ezt:

mikor a szögletek meghajolnak

s a parányka dolgok is kigömbölyödnek

s már-már minden egész, hogy a

lélegzet eláll. . .

egy szendergő oroszlán

még itt hever, még itt szuszog a nyár

testünk alatt és álmatag tagjainkban:

most kellene élni, tanulni

egy másik életet. . .

De, jaj, mi lesz?

Mi lesz Veled? Velünk?

9

Engel Tevan István: „Mi oka, hogy Magyarországban a játékszíni mesterség lábra nem tud kapni?”