Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 3. szám - Végel László: Peremvidéki feljegyzések

Akik éppen ebben az üzletben vásárolták a vadászfegyvereket, a töltényeket, a sőréteket, hogy aztán a szelíd bácskai róna felé vegyék az irányt, még emlékbe sem hagytak egyetlenegy tölgyfát sem. Lealkonyult a nagy szocialista vadászatok kora, talán már vadak sincsenek. A létező szocializmusok leghedonistább bürokráciája elhagyta a vadászterületeket, és tőkésíteni kezdi a több évtizedes privilégiumait. Az árnyékos erdei ösvények felől botladozva és káromkodva közeleg a vadkapitalizmus. A nyugati testvére nem fogja felismerni.

Kipusztultak a fácánok, a szarvasok, a nyulak. Hol vannak a régi szép idők, amikor neves költők gyönyörködtek a rétekben, amelyeken szilajon lehetett kergetni a nyulakat? Milyen buzgón énekelték meg az eperfákat, az akácosokat, amelyek tövében nyílt tűz felett nyárson forgatták az őzszeleteket. Ma sokan nosztalgikusan gondolnak arra az időre, amikor felelőtlenül élvezetessé lehetett sminkelni a világot. Nem kellett ehhez megalázkodni, elegendő volt csak a pitypangot, a szarkalábot dicsérni. Csengtek-bongtak a rímek, kígyóztak a szabad- vers-sorok, aki nem botránkozott meg, az még avantgarde is lehetett.

Egy ugrásnyi távolságra volt ettől az üzlettől a néhai Pap Pál magyar nyelvű főgimnázium, amelyet ugyancsak eltüntettek a néhai vadászok. Egyikük egy irodalmi folyóiratban azt is megmagyarázta, miért kellett ezt is leteríteni. S talán erre a vadászszaküzletre is hullott a néhai Zsidó utca porából, amikor dinamittal felrobbantották a régi házakat. Sok minden kipusztult, de mégis, ebben a kis kelet-közép-európai városkában úgy tűnt örökké tart a balkáni vadászat. A sofőrök Mercedessel a Fácán szaküzlet elé suhantak, és karjukban töltényekkel tértek vissza, amelyeket hanyagul a hátsó ülésre dobtak.

Aztán felharsantak a pannon kürtök, az agarak ellenőrizték a rendet, a vadászok leterítették a vadakat, és megkezdődött a lakoma. Választék volt bőven. Egész történelmünk a különböző rendű és rangú ellenségek üldözésében merült ki. A legízesebb fogásnak bizonyult például a bácskaiasan elkészített demokrata. Ügyesen kellett tálalni, nehogy a külföldi alkalmatlankodók megneszeljék, miről van szó. A hártyáitól megtisztított demokratát ujjnyi vastag szeletekre vágták, borssal bedörzsölték, liszttel meghintették. Egy serpenyőben zsírt hevítettek, a szeleteket mindkét oldalon kisütötték, majd egy lábasban elhelyezték. A maradék zsíron apró kockákra vágott hagymát pirítottak, finom horgosi pirospaprikát, összezúzott fokhagymát, törött borsot tettek hozzá, majd vízzel öntötték fel. Az egészet felforralták, és a húsra öntötték. Az apró szeletekre vagdalt füstölt szalonnát a serpenyőben hevítették, amikor a szeletkék bámulni kezdtek, karikára vágott füstölt feketicsi kolbászt tettek hozzá. Ehhez még hozzáadták a saját levében párolt megtisztított futaki zöldpaprikát és paradicsomot. Amikor a demokrata már egészen puha volt, ráöntötték a lecsót, és jól megsózták.

Nem volt igazi vadász, aki ne tudta volna, hogyan kell anarcholiberalistát serpenyőben elkészíteni. Az áldozatot először gondosan elszigetelték, majd nagy gonddal lefejtették róla a keményebb részeket, és módszeresen összevagdalták, önigazgatási szenteltvízzel meghintették, s begöngyölték a társultmunka törvényébe. Egy külön, erre a célra importált edényben Sztálin-olajat hevítettek, és addig sütötték, amíg teljesen megpuhult. Amikor puhulni kezdett, hozzáadtak egy csipetnyi nacionalizmust. Hogy éppen ne érje szó a vadászok háza táját.

És nem volt igazi vadász, aki nem kedvelte a liberalistagerincet vadasam A gerincet 2-3 ujjnyi vastagságú darabokra vágták. A lábasba Brezsnyev-zsírt tettek, azon pirították a karikára vágott sárgarépát, a petrezselyemgyökeret, a

3