Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Bodri Ferenc: Mérkőzés ebéd után (Fenyő Miksa és Márai Sándor vitája Illyés Gyula körül)

láncolatuk. Tatár hadak élén behatolásra nem Rákóczi Ferenc vállalkozott volna, hanem fia, József, jóval apja halála után. Ennek láncolata, hogy Márai nem olvasta (vagy nem élményként) Mikest; annak legszivszoritóbb lapjai erről szólnak. Másutt — hogy Rákóczinál maradjunk — Márai tolla is belebotlik a kurucok mindmáig annyi zavart okozó ’kártyabarlang’jába: Versailles-ban működteti. Tehát a Manón Lescaut-t sem olvasta? Szajna-parti sétáiban nem volt egy percnyi elálldogálása sem az Hotel de Transylvanie előtt? Emlékszem egy néhány mondatos vitánkra Szekfűről, a kassai dómból kijövet. Nem így kellene folytatnunk, befejeznünk.

U. i. Mielőtt visszatenném, még egy pillantás a Naplóba. A Goyáról írt jó villogású sorok összefoglalója az, hogy minden képe, melyet az uralkodó ház tagjairól festett: ítélet. De hisz én pontosan ebből a gondolatmagból egy egész verset terebély esttettem föl. Végeredményben ide megy vissza Csanádi Imre kitűnő verse ugyanazt a fölismerést szikr áztatva új elemek robbantására. Kiszámíthatatlan, hogy az irodalomban milyen messze nyúlik vissza az adós-hitelező viszony, a mese- és motívumvándorlás. Akár a népköltészetben. . . Előnye vagy hátránya vajon Márai Naplójának, hogy csak írói gondját jegyzi le? Alig valamit civil személyéről. Felesége (Lola) mindössze egy mondatot kap.”

Úgy tűnik, az „újraolvasás” már nem izzította fel a fél évtized előtt is alig fellobbant tüzet. Szinte csak tanulságokat teremt. Stiláris, ténybeli és lélektani tanulságokat. A „nem így kellene folytatnunk, befejeznünk” megbékélt igényét inkább a bírálat vagy védekezés helyett. Óhatatlanul.

Az életút utolsó tizedében köröttük és bennük sokminden változott, módosult. Jó lenne arról tudhatni valamit, történt-e változás közöttük is.

69