Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Bodri Ferenc: Mérkőzés ebéd után (Fenyő Miksa és Márai Sándor vitája Illyés Gyula körül)
át, amely történelmünket megindította. Sebestyén ezúttal is levelet hozott most a titkárnőtől, s egy kérvényt a falu vezetőségéhez, a gróf nevében, de a levélíró kezevonásával. A falu vezetőségében akkor a Nemzeti Parasztpárt tagjaié volt a többség, s jómagam a párt országos vezérkarában foglaltam helyet. A kérvény tárgya: egy parasztházba való költözés engedélyezése; a levélé: tegyem íráskészségemmel még meggyőzőbbé a kérvényező érveit. Megírtam, annak tudatában, hogy persze vitatársam is olvasni fogja. Bírói tárgyilagossággal, de mégis belső mosollyal állapítottam meg, hogy az a népréteg, amely nevelt, és amely így toliam is vezeti, európaiabban viselkedik az övével, mint viselkedett hajdan az övé a miénkkel.” Illyés Márainak küldött válasza (mert hiszen az) mértéktartó és méltóságteljes, az eléje hajított kesztyű elfogadását csupán az első mondatok sejtetik. Lovagiasan és bölcsen utasítja el az őt ért vádakat, a történetet folytató epizóddal felel. A gróf kérvénye — remélhetően — meghallgatásra talált: a kiszemelt parasztházba költözhetett az övéivel. Erről szóló híre feltehetően megtalálható Illyés iratai között, hasonlóképpen a gróf rokonságával gyanított levelezés. De a messziről érkezett vádaskodás sebe sokáig sajoghatott. A megsebzett tűrte és viselte a sebet, a földgolyó túlsó felén élő ellenfél zárkózottságával és magányos tájékozatlanságával magyarázhatta önmaga számára az oktalan előítéletet. Bizonyára szívesen olvasta Fenyő Miksa védőbeszédeit. Váratlan helyről érkezett, ezért lett külön becses. A naplórészletre maga is naplójegyzeteiben felel, de 1974. március 30-dikán bejegyzett válasza csak az 1990-es nyomtatott kiadásban lett olvasható. Hasonlóképpen a beszámoló, amely a Kállay Miklósnál megvalósult New York-i látogatásról tudósít, és amelyet Márai az 1974-es és 1976-ban megjelent Naplóban minősít az évtized előtti izzást majdhogy felülmúlva, sértettségében még kegyetlenebb. Márai itt már Cs. Szabó László felett is ítélkezik, hiszen az 1966-os látogatásról a Hunok Nyugaton lapjairól szerzett tudomást. „ . . . New Yorkból tért vissza feleségével, a Nemzetközi Pen Klub üléséről — írta Cs. Szabó — ... Régen láttam ennyire tűzben, nem is volt szivem lohasztani. De egy emberöltő óta először hallgattam olyan szerető elnézéssel, mint a keservesen tapasztalt férfi a lelkesen lobogó serdülőt. Zilahy Lajosnak örült meg legjobban odaát. Irt Márainak . . . ’Voltam Kállay Miklósnál is. Illett megmondani, hogy nem felejtettük el’. . — számol be hazatérőben Illyés barátjának New York-i napjairól. Az utazó az egykori miniszterelnöknél tett látogatását kommentáló Márai-jegyzetre szintúgy a maga naplójában felel, bár az 1966-os jegyzetek módfelett gazdag New York-i lapjain (mennyi nagyszerű találkozás!), legalábbis ennek nyomtatva olvasható változatában (1989) talán a berögzült óvatosság miatt nem említi Kállay Miklós nevét. De felidézi az élményt egy 1974. november 4-dikéről keltezett jegyzet, mintegy Márai Sándornak címzett válaszul. „A népidemokratikus magyar irodalom egyik kiválósága — többszörösen díjazott, a Vörös Zászló érdemrend tulajdonosa, költő stb. — valamilyen irodalmi búcsújárás ürügyén New Yorkban járt — írta az 1974-es, 1976-ban megjelent naplójában Márai —. Egy könyvecske, melyet most hozott a posta, megemlíti, hogy a kiváló író New York-i tartózkodása során meglátogatta az idős magyar államférfit, aki Magyarország miniszterelnöke volt, mikor a nácik megszállták az országot. Az államférfit, rövid bújdosás után, több más náciellenes társával a németek koncentrációs táborba zárták, ahonnan az amerikaiak segítségével szabadult. Az idős államférfi — régi magyar család sarja, a földbirtokos osztály leszármazottja — a szabadulást követően nem tért vissza Magyarországra, ahol a kommunisták mindenéből — birtokából és szerepéből — kiforgatták. New Yorkba ment, ott csendes visszavonultságban élt és bizonyosan meglepődött, amikor emigrációs magányában váratlanul felkereste a magyar irodalmi kiválóság, aki az „osztást” — aztán még sokmindent, ami 1945 után Magyarországon történt — írásban és másképpen is helyeselte. A könyvecske, melyben a díjazott költő egyik ikonográfusa beszámol a kormánypénzen külföldi irodalmi propaganda körútra küldött jeles író New York-i látogatásáról, elmondja, hogy a kérdésre, tulajdonképpen miért látogatta meg New Yorkban az államférfit, aki mindent elvesztett a Magyarországon bekövetkezett és a költő által helyeselt őrségváltás során 66
