Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Bodri Ferenc: Mérkőzés ebéd után (Fenyő Miksa és Márai Sándor vitája Illyés Gyula körül)
Bodri Ferenc Mérkőzés ebéd után Fenyő Miksa és Márai Sándor vitája Illyés Gyula körül JL-ygyre több felismeréssel érnek bizonyossággá sokszor évtizedek előtti gyanúk. Közöttük az, hogy az 1956 utáni hosszú és önrejtő hallgatásba burkolózó Illyés Gyula az Ebéd a kastélyban kalandjának megírásával és megjelentetésével (1962) ismét az írói munkája elé állított „külső várakozásokra” felelt. Mint tette tíz év előtt, az 1951-es írókongresszus idején. Prózai írásainak új gyűjteményében az 1939 és 1950 között írt szociografikus elbeszélések társaként a korábbról nem ismert, 1961-ben formába öntött Ebéd a kastélyban lett a zárókő az ívek találkozása fölött. De 1960 körül mintha az egykori Puszták népe (1936) derűsebb záradékát remélték volna tőle „a kritikusok, ideológusok és olvasók”. Valamiféle napfényes optimizmussal átvilágított, új reményekkel átszőtt folytatást, „modernebb szociográfiát, szűkebb pátriájának „új arcú bemutatását” a hazai mezőgazdaság szerkezetének ismételt „átalakítása” során. Harangzúgatást az akkor újra beérett dac, az ismételten elnémított paraszti komorság színhelyén. A visszaszerzettek visszaszerzésének elfojtottan néma forradalma körül. Az íróról szóló könyvében (1989) Tamás Attila említi először ezt a föltevést. Gyanúja a Naplójegyzetek napvilágra került fejezetei alapján inkább bizonyosságnak tekinthető. Tamás nézőpontjából teljesebb fényt kaphat az Uj versek után esztendőre megjelent prózai kötet, ebben az „egybegyűjtött szülőföldélmények és családi emlékek” gótikus ívű emelkedése. Amelynek rózsaköve az 1947-es pusztai ebéd leírása lett, az ottragadt eleven gróffal folytatott lovagias, egyben pengevillogtató beszélgetés. . A megírt események ... mintegy másfél évtizeddel megörökítésük előtt ,történtek’ — olvashatjuk a monográfiában —. Az időközben rég meghalt gróffal és környezetével folytatott beszélgetés megelevenítése talán azt a célt is szolgálja az emlékező számára, hogy derűsebbnek tudja általa látni a jelent.. . Ha a költői szépséggel megírt álmaihoz: az embert átformáló egyetemes nagy ,visszaszerzés’ látomásaihoz nem igazodott is a valóság. ., (az író mégis) fontosabbnak érzi a személyes csalódásnál azt a tényt, hogy legalább részben megvalósultak egykori politikai elképzelései — torzításig menően szépítő helyzetrajzok készítésére már nem engedi magát rávenni. . A másfél évtized előtti emlékek 1961-es mozaikrészleteiben „emberalakok és osztályok kerülnek mérlegre, viselkedésmódok erkölcsi jogosultsága, más-más társadalomtörténeti és mélylélektani magyarázata szembesül egymással, miközben kecses női lépések és vaskos férfiúi baklövések, saját sodrású cigaretták és megjavításra kerülő bodzapuskák, az ,osztott’ földön termett zamatos borok és angol gróf októl kapott különleges fűszerek is,részt vesznek’ valamiképpen a találkozás cselekménymenetében. A beszélgetést irányító író udvarias ugyan, de Részletek egy hosszabb tanulmányból. A dolgozat írója szívesen lelne pártfogót nemcsak a teljes tanulmány közlésére (amely a folyóirat természetes szükségéből adódóan megrövidült), hanem az itthon szinte ismeretlen folyóiratról, a müncheni megjelenésű Új Európa — 1962—1983 — működéséről, az itt olvasható Márai-, Fenyő-, Miksa-, Salvador de Madariaga-írásokról, az említett és más szerzők két évtizedes itteni jelenlétéről szólnak, több mint egyesztendős munkája eredményeiként. 56
