Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Legenda Szerb Antalról (Összegyűjtötte: Albert Zsuzsa)
Keresztury D.: A másik tárgykör, ami rendkívüli mértékben érdekelte: a történelem személyes, intim világa. Ilyen kíváncsisággal találta meg a nagy francia nyakláncpört, és ennek a világraszóló botránynak anyagából írt egy ugyancsak briliáns könyvet, ami ha tetszik, egy afféle kultúrtörténeti regény, egy nagy témának, egy nagy rögeszmének és egy nagy kalandnak, egy politikai, pénzügyi botránynak a története, de hiteles, pontos dokumentumok alapján, szóval nem kitalált regény. Ez volt az ő igazi nagy műfaja. De miért írt akkor mégis, ha olvasni szeretett? El kellett tartania öreg szüleit. Az első felesége az egy rettentő naivitás volt, elvett egy ilyen kis csinos, jelentéktelen nőt, akivel nem tudott mit kezdeni, aztán el is vált tőle, de azért adta neki a tartásdíjat. Tónika rettentő naiv volt és tehetetlen a világ dolgaiban. Tipikus filosz volt. A második felesége keményebb, belevalóbb hölgy volt, akinek volt civil foglalkozása is, és aki aztán nagyon keményen és határozottan őrizte a Tónika hagyatékát és sokat tett is az érdekében, hogy ez megint közkinccsé váljék. Ott laktak akkor valahol, a Széher út tájékán egy emeletet béreltek, mert ott tartotta szüleit is. Ott találkoztunk, mert ott néha összejöttünk. Akkor történt, hogy együtt volt a társaság és Tónika elaludt beszélgetés közben. A társaság csevegett; egyszer csak látom, hogy Tónika alszik. Kiderült, hogy teljesen kimerült volt, mert tanított is, egy kereskedelmi iskolában, és amellett írt, minden szabad pillanata azzal volt elfoglalva, hogy írt, tehát olyan kimerült volt, hogy amikor társaságban kicsit feloldódott, egyszer csak szépen elaludt. A kiadója kérte, hogy ha már a magyar irodalmat divatossá tette, akkor írja meg a világirodalmat is. Az voltaképpen nagy kompendium. Babitsnak az Európai irodalom története — ami divatossá tette a műfajt — egy óriási lírai mű, neki az európai irodalom volt a nagy kulturális élmény. A Tónikának a magyar irodalom volt ez a nagy kulturális élmény. A világirodalom történetét, mondom, már megrendelésre írta, jó is az a maga nemében, de nem lehet egy napon említeni a forróságát, az átéltségét a magyar irodalomtörténetével, ebben sok lecketeljesítés is volt már. Szilágyi J. Gy.: Szerb Antal sokáig nem járt közöttünk, akkoriban, 1938-tól kezdve nyomasztó anyagi gondjai arra kényszerítették, hogy roppant munkákat vállaljon, ezek közül az egyik a világirodalom történetének három kötete volt. Ilyen munkára Magyarországon csak Szerb Antal tudott és mert vállalkozni. Egy vasárnap reggel váratlanul és mindnyájunk nagy örömére Szerb Antal is megjelent reggel a kiránduláson, majd amikor az autóbuszból kiszállva, az utunkat elkezdtük, azt mondta Kerényinek, hogy Károly, én most kénytelen voltam egy világirodalom-történet megírását elvállalni, be van osztva hetekre, a jövő héten a római irodalmat kellene megírnom, te annyival többet tudsz róla, mint én, meséld el nekem a Zsíroshegyre menet a római irodalom történetét”. így történt azután, hogy mire a Zsíroshegyre felértünk, Szerb Antal elégedett volt, a következő héten valóban megírásra került a római irodalmi fejezet, ő pedig úgy érezte, hogy ezzel a zsíroshegyi kirándulásának célját elérve, ott tartózkodásának tartalmát kimerítette, és ezért, amikor ebéd után a kinyilatkoztatás elkezdődött, édes álomba merült. Keresztury D.: Akkor már bőven zajlott a zsidóüldözés. Szerb Antal két barátjával együtt Sárközi Gyulával, meg Halász Gáborral együtt volt a margitszigeti munkatáborban. Akkor úgy koncentrálták a zsidókat, hogy külön városrészeket rendeztek be sárga házakkal. Ilyen csillagos házakkal volt tele a Lipótvárosnak a Margit-híd felőli része. Nekem ott is voltak védenceim, akiknek kellett bevinni pénzt, meg élelmiszert meg gyógyszert, meg ilyenfélét: ez csak civil kurázsi kérdése volt. Akkor történt, hogy a Margit-hídnak a pesti fele felrobbant, és ott csak a kis Margit-hidacska vitt át. Egy pontonhidat csináltak a németek, ott őrök álltak és egy sor tudott csak menni, szorosan zárt sorban a sziget felé, a másik pedig jött a sziget felől. Ahogy megyek, jön szembe velem szépen, elegánsan, keskeny cipőiben, tiptop, mint ahogy mindig szokott öltözködni — Halász Gábor. Mit tudtam csinálni, megfogtam, átemeltem magamhoz és visszavittem a szigetre, mert ott megállni, beszélgetni nem lehetett, én pedig szerettem volna tudni, hogy mi van velük. Mondta, hogy ők nagyon jól vannak, ott, a szigeten. Ott valami kertészet volt, ott dolgoznak, ott van a Szerb Tóni is, Sárközi György is. 52
