Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Ryszard Kapuściński: Etiópiai riport (Fordította: Szenyán Erzsébet)
természetesen sok minden előfordul. Testvérháborúk dúlnak (Dél-Afrika, Mozambik, Szomália). Itt-ott még régi, megcsontosodott diktatúrák uralkodnak (Malawi, Zaire, Elefántcsontpart), de a kerekasztal egyre gyakrabban válik politikai ténnyé, a jövendő rendszer formálásának reális, dinamikus eszközévé. Ami a legfontosabb — a kerekasztal a posztkolonialista Afrikában az első igazi próbálkozás a demokrácia beoltására. Természetesen azokra a tendenciákra gondolok itt, amelyek a kontinens politikai életében jelentkeznek, mert könnyű lenne bemutatni azoknak a régi, tekintélyelvű vezetőknek a sorát, akik még mindig uralmon vannak Malaviában, Záriéban, Marokkóban vagy Madagaszkáron. Ám, aki figyelemmel kíséri a kontinensen zajló eseményeket, az tudja, hogy ezeknek az autokratáknak egyre több a gondjuk, hogy ellenzékük egyre nő, hogy napjaik meg vannak számlálva. Néhány vezető, aki már évek óta hatalmon van, megértette, hogy új idők jönnek, s ideje megváltozni. Mauritánia katonai kormánya ez év júniusában bevezette a többpártrendszert, és eltörölte a cenzúrát. Togo elnöke, Eyadema tábornok bejelentette, hogy kerekasztal-konferenciát hív egybe. Hasonló bejelentést tett legutóbb Niger elnöke, Ali Saibon is. Folynak az erőfeszítések, hogy kerekasztal-konferenciára kerüljön sor a polgárháború által leginkább szétszaggatott két országban — Mozambikban és Szomáliában. A demokratikus ellenzék nyomására önként adta át hatalmát Benin elnöke, Mathieu Kerekon és Kongó elnöke, Denis Sasson Nguesso. Kaunda elnök szabad választásokat ígér Zambiában. Még ha ezeknek az ígéreteknek egy része szokványos demagógia is, még ha az időhúzás is a céljuk, tartalmuk mutatja legjobban, hogy milyen irányban fejlődik a kontinens politikai élete. Még egy jelenség érdemel itt figyelmet: Afrikában új generációk jutnak hatalomhoz. A harmincéveseknek a már posztkolonialista korszakban született és nevelkedett nemzedéke. Sok köztük a figyelemre méltó, ambiciózus, intelligens ember, akik tisztán látják a kontinens előtt álló nehézségeket. A nehézségek pedig valóban óriásiak. „Félő — írja Nick Karter a „Refugees” című folyóirat 1991. májusi számában —, hogy még az évszázad vége előtt a környezeti ártalmaknak, az éghajlati változásoknak, a nyersanyagforrások kiapadásának, a gazdasági válságnak, a demográfiai robbanásnak, a politikai széttagoltságnak és az olcsó fegyverek beáramlásának bűvös köre számos új háborúhoz fog vezetni Afrikában, s ez új menekült- hullámot eredményez, hontalanok új tömegeit szüli.” Afrika gazdasági hanyatlása valóban minden lépésnél szembeötlik. Ugyanakkor van egy sor pozitív jelenség a politikai életben. Paradox, ellentmondásokkal teli képet nyújt a kontinens. És ezek között az ellentmondások, paradoxonok, csapások s ugyanakkor remények között fog zajlani tovább Afrika drámai sorsa. Szenyán Erzsébet fordítása 39
