Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 2. szám - Marina Cvetajeva: Majakovszkijnak (vers - Baka István fordítása)
rég volt... — Kilukadt hát a szerelem-sajkád! Csak tán nem egy szotyka? — Még rosszabb a vodka. Pofád ma is pujfadt, még ki sem aludtad? Nem illik, Szerjózsa. — Nem illik, Vológya. Amúgy — nem borotva — tisztább munka, látod. Elütötték most a kártyád? — Még szivárog. — Útilaput tégy rá! — Kollodium vóna. Tegyük rá, Szerjózsa! — Rátesszük, Vológya. Micsinál Oroszhon- anyácskánk ma? — Még mit nem mondasz: ki? — Mondom eSZeSZeSZeR? — Épít. A szülök ott szülnek, a kártevők írtnak, a kiadók gyűlnek, az írók meg írnak. Az új hidat máris elvitte az árvíz. Ugyanaz, Szerjózsa! — Ugyanaz, Vológya. Hát az énekes had? — A nép, tudod, felnőtt! Koszorút azért ad, de nem babért — vesszőt, mint holtnak. A régi Rosztát átlakkoztam. De nem elég mégis Paszternák se mostan. Kezünket tegyük ma kiszáradt szavakra. Rátegyük, Szerjózsa? — Tegyük rá, Vológya!
