Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Marina Cvetajeva: Majakovszkijnak (vers - Baka István fordítása)

Újdonságnak ez miféle?

Gyógyszer — csapból csörgedezz! Proletárhoz illenék-e?

Földesúri módi ez!

Kellett istent és anyánkat szidni — vér, nem virradat! —, mint fehér bélést kivágtad végül az osztályomat.

Mint hadapród, ki a Toscán

— bú motoszkált benne — lőtt! Nem majakovszkiji — pusztán sahovi a tetterőd.

Húznád homlokodra sapkád, s — isten áldjon, szép szemek! Dédunokád volt a mintád, s dédapádként végezed.

Kiderült — e szégyeneddel bírsz-e — nem vagy más te, mint szovjet-oroszhoni Werther, nemesi szokás szerint.

Csakhogy rég — az ég akarta! . . .

— Ellenségem, szép alak! Semmilyen szerelmi sajka nincsen új — a hold alatt.

5.

Lövés — mint ellenségbe, a lelkedbe csapódott.

Leromboltad hát végre utolsó templomtornyod.

Csütörtököt se mondva, az ólom célba röppent.

Volt szíved mégis, hogyha megállt — golyó-ütötten.

(Külhonban így beszélnek: „Micsoda kázus! Hinnék?!

Hát ott is — szívvel élnek?

S a szívük fájhat is még?”)