Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 2. szám - Marina Cvetajeva: Majakovszkijnak (vers - Baka István fordítása)

csizmában, melynek kopás a fénye: húszesztendős szolgálat alatt.

A proletár Sinai hegyére, hol ö oszt parancsolatokat.

Csizmában — lakótér, talpalatnyi, a lakásosztály már kiszorult.

E csizmában hegyet kellett rakni —, hegyet hágott — átkozott — dalolt —

csizmában, mely tágult és szorult már, Október szűzföldjén taposott, csizmájában, akárcsak a búvár: azaz baka, sárban csoszogott.

Csizmájában a nagy hadjáratnak, a donyeci medencén is át.

Saját népe bánat-bércét rakva vállra: a százötven- ( Goszizdat)-millióét. . . Annyira sajátja, ahogy más-más esztendőbe lép:

„Semmi sem a sajátod a gyárba'!” — minden népek bánata hegyét.

Ebben a csizmában — A Rolls-Royce-a szóbeszéd — vezényelt a halott pionírjainak: Állj a sorba!

Ez a csizma — tanúskodni fog.

4.

Széttört a léten a szerelem-sajka.*

Egy huncut garast sem érsz, te, főkolompos, senkinek.

Sajkád, elvtárs, mondd: miféle szótár lapjain lebeg?

Sajkáddal — szerelmedével! — felborulni — mily hamis!

Rázin — hát nem egy tevéled? — jobban élt a léttel is.

* Majakovszkij búcsúversének első sora.

24