Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - 110 éve született Kodály Zoltán - Körber Tivadar: Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence emlékezete
Korber Tivadar Kodály Zoltán és Szabolcsi Bence emlékezete M JL FX ásfél évtizednyi szünet után jelent meg a Magyar Zenetörténeti Tanulmányok sorozatának ötödik kötete, a kecskeméti Kodály Intézet gondozásában. A kiadvány a negyedszázada elhunyt Kodály Zoltán és tanítványa, Szabolcsi Bence emléke előtt tiszteleg. „Mit jelképez számunkra e két név? Mindenekelőtt: műveltség és magyarság egységét” - írja előszavában a kötet szerkesztője, Bónis Ferenc. Majd alább hozzáteszi: „Kodály és Szabolcsi neve mást is jelent: a magyar zenetudomány aranykorát...” „Kodály megtanított egy fél országot énekelni, hogy utat találjon a leikéhez. Szabolcsi pedig, hasonló céllal, megtanította a java értelmiséget a zenéről olvasás gyönyörűségére...” Huszonhét írást tartalmaz a kötet, ebből huszonhárom foglalkozik Kodály alakjával, munkásságával. Személyes hangú, olykor anekdotikus visszaemlékezésektől, egyes művek ismertetésén át zenetudományi igényű elemzésekig terjedően olyan széles a közölt írások skálája, hogy összefoglaló értékelést aligha lehetne a könyv egészéről adni. Ehelyett a recenzens arra vállalkozik, hogy röviden ismerteti a kötet tartalmát, kiemelve azokat a dolgozatokat, amelyeket különösen figyelemre méltóaknak tart. Újfalussy József Kodály 1900-1901-ben írt jegyzeteit ismerteti. Idézetekkel bizonyítja, hogy már ezekben megfogalmazódnak azok a gondolatok, célkitűzések, melyek egész életén át vezérelték munkálkodását. Bartók és Kodály emberi-mű- vészi-tudósi kapcsolatáról szól ifjabb Bartók Béla írása, részben személyes emlékeken alapuló tények felsorakoztatásával. Vargyas Lajos a következő tulajdonságokban ragadja meg Kodály tudós-mivoltának lényegét: rendkívüli koncentráló képesség, rendkívüli memória, vámi-tudás. Alexander L. Ringer Kodály emberi nagyságáról, áldozatkészségéről, önzetlenségéről vall. A zeneszerző emberi portréjának kevésbé ismert vonását rajzolja meg Véber Károly: azokról az alkalmi művekről, „szárnypróbálgatásokról” ír, melyek az egykori Eötvös-kollégista Kodály játékos kedvére, humorára vallanak. (Ezek a „művek” nem maradtak fenn, csak az egykori társak - elsősorban Laczkó Géza - emlékeiben élnek.) A következő három írás Kodály külföldi kapcsolatainak, művei határainkon túli elterjedésének megismeréséhez szolgáltat értékes adalékokat. (Kurt von Fischer: Kodály Zoltán és Svájc; Ivan Martinov: Kodály zenéje a Szovjetunióban; Percy M. Young: A Kodály-életmű brit vonatkozásai.) Szintén külföldi vonatkozású Paavo Helistö írása, melyben Kodály és a nála tizenöt évvel idősebb, a tudományos népzenekutatásban példát mutató finn zenetudós, llmari Krohn között von párhuzamot, ismertetve kettejük személyes kapcsolatát, barátságát is. Témájánál fogva ide kívánkozik Rudolf Klein írása is (egy korábbi cikk folytatásaként), melyben a híres bécsi kiadó, az Universal Edition gondozásában 1932-37 között megjelent Kodály-művek kiadásának és külföldi bemutatóinak körülményeit ismerteti. 77
