Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - 110 éve született Kodály Zoltán - Szögi Ágnes: „…Hát érdemes ennyi tortúrát végigszenvedni ezért az iskoláért?” (Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta portréjához)

Egyik első kollégája, Kubinyi M. Dóra azt írta róla: „Nem pillanatnyi lelkesedés, hanem életprogram és életsors neki a zenei általános iskola megalapítása és fejlődése.”

Hatalmas tempót diktáló munkabírása, erős egyénisége, igényessége, ha szükséges volt: keménysége, bizonnyal nem mindenki számára volt könnyen elviselhető. „Tudom, hogy a megalkuvás közelebb hozna a felnőttekhez (engem és az iskolát), de hátráltatná az ifjúság zenei fejlődését. Ilyen áron pedig nem kell a népszerűség! Tartsanak inkább továbbra is fanatikusnak, mosolyogjanak törekvéseimen... Fáj, de nem rettent vissza. A mostani kicsinyek majd megértenek felnőtt korukban...”

Kodály elismerő megnyilatkozásai közül egy gondolat: .Annak idején az iskola kezdeményezőit úgy fogják majd emlegetni, mint úttörőket, az első kapavágás munkásait.”

Még az út elején, az ének-zenei általános iskola életének negyedik évében, For- rai Katalinnal és Veszprémi Lilivel Kodálynál tett látogatásuk után jegyezte föl Nemesszeghy Márta: a cukrászdában mellettük helyet foglaló három idős hölgyre célozva Forrai Katalin azt mondta: „mi is ilyen .három grácia’ leszünk.” Nemesszeghy Lajosné válasza: „Igen, de addig még rengeteg feladat áll előttünk... Majd akkor itt újra találkozunk - proponáltam. S vajon miről számolhatunk be ^ppásnak? Előbbre vittük-e az énektanítás ügyét?”

Útszéli kereszt

76