Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - 110 éve született Kodály Zoltán - Szögi Ágnes: „…Hát érdemes ennyi tortúrát végigszenvedni ezért az iskoláért?” (Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta portréjához)

latcsíra nőtt később elhatározássá és valósággá. Kodály személyes kecskeméti látogatásairól készült emlékeztetők azt bizonyítják: fölvetett gondolatokat, véleményt nyilvánított - de pontos előírás helyett inkább szabad kezet adott, kísérletezésre buzdított. A működési feltételek megteremtésében közbenjárt (kottát ajándékozott, telefonért nyúlt, cikket írt), de a munkát az énektanárra bízta.

A nyolcosztályos iskolává felnőtt intézményben járva 1957 decemberében és 1958 júniusában így nyilatkozott: ,,Az első komoly lépés a közönségnevelés felé az 1950-ben megindult kecskeméti énekes általános iskola. Most végzett első nyolcadik osztálya mutatja, mit lehetett, és sejteti, mit lehetne még elérni a nyolc év alatt.” „Mert mi fog kinőni ebből a kis iskolából messze a jövő távlatában? Semmi egyéb, mint amit annyira hiányolunk, a magyar zenekultúra, pontosabban szólva a magyar zenekultúra fogyasztóközönsége.” Az énekórák megtekintése után pedig azt mondta: „így kívántam, ezt akartam, amit a nyolcadikosok mutattak. Ennek az iskolának az eredményei vetekszenek ma akár egy felsőbb fokú zeneoktató intézmény eredményeivel is. Pedig nem zenei szakembereket nevel az iskola, hanem jóval szerényebb a célkitűzése. Megtanítani később, amikor ez az iskolatípus általánossá válik hazánkban, az egész magyar népet, a felnövekvő fiatalságot a dal, a zene, a legmagasabb rendű művészi élvezetek megértésére, befogadására és továbbadására.”

Az új épület felavatásán, 1964-ben arra hívta fel a figyelmet: „Ez nem egyszerűen egy új épület felavatása, hanem fordulópont a magyar művelődés történetében. Ez az iskola nem zeneiskola, amint még ma is tévesen hiszik sokan. De ez az első iskola, amely szervesen beépíti a zenét az általános emberi műveltségbe.”

A 12 évfolyamossá bővült iskola, az új épület, az egyre növekvő nemzetközi érdeklődés - tehát az elismerés, látszólagos támogatás, a pedagógusi pálya sikere mögött azonban keserves küzdelmekről, leküzdhetetlennek látszó akadályokról szólnak Nemesszeghyné naplóföljegyzései. Az évtizedeken át fennálló rendszer bár sajátjaként könyvelte el Kodály pedagógiájának sikereit, ugyanakkor a legváltozatosabb kifogásokkal élt vele szemben, merev megkötésekkel saját ideológiájának arculatához igyekezett igazítani.

Hosszú időn át azt híresztelték, hogy az ének-zenei általános iskola nem tud felkészíteni a középiskolára, csak énekelni és táncolni tanítja növendékeit. A hivatalos szervek a felmutatható eredmények és tapasztalatok ellenére is túlterhelő- nek mondták a mindennapos énekórákat. Elitiskolának vélték, a növendékek erőteljes szelektálásával akarták a származási arányokat .javítani”. A gyerekeket kihallgatva kerestek bizonyítékokat a klerikális szellemű nevelésre. A tantervi előírások egyébként is meghatározták a tanítandó anyag összetételét, kívánatos származási helyét.

Néhány kiragadott példa Nemesszeghy Márta naplójából, „...lehetetlenné teszik az iskola munkáját, továbbfejlődését: kénytelen vagyok belátni, hogy Kecskeméten irtóznak az újtól, a kultúrmunkát semmibe se veszik, sőt gáncsolják [...] el kellett volna fogadnom 3 évvel ezelőtt a kinevezésemet az egri Pedagógiai Főiskolára, s a zenei általános iskolát Egerben megvalósítani. Csakhogy engem fűtött az a célkitűzés, hogy ezt a tunya alföldi várost, Kodály szülővárosát a dal, a muzsika városává tegyük 1-2 évtizeden belül, ezeken a gyerekeken keresztül” „...a Megyei Tanács dologi csoportvezetője hallván a történteket [tanulók származás szerinti szelektálása, elbocsátása] megkérdezte: ,hát érdemes ennyi tortúrát végigszenvedni ezért az iskoláért?’ Sok baj, kevés segítség. Reméli, most már úgy döntöttem, hogy elmegyek Szegedre a Főiskolára tanítani. [...] mégsem érti meg, hogy nem egy, hanem sok ember karrierjének feláldozása is megéri ezt a munkát,

74