Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - 110 éve született Kodály Zoltán - Szögi Ágnes: „…Hát érdemes ennyi tortúrát végigszenvedni ezért az iskoláért?” (Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta portréjához)

kedv terén. Ez a tény arra késztetett, hogy I. oszt.-tói kezdve kérjem a naponkénti énekórák bevezetését. Ezt azonban az igazgató a Min[isztérium] hozzájárulása nélkül nem engedélyezhette.”

Ismerős családok 3-6 éves gyerekeit toborozta össze, s rendszeresen foglalkozott velük. Kodály Zoltán díszpolgárrá avatása alkalmából rendezett díszhangversenyen gyakorlóiskolai kórusával lépett fel, óvodás csoportjával pedig gyermekjátékdalokat adtak elő. Az ünnepelt Kodályra mély benyomást tett az óvodások éneklése. „Ez jó, csak nem szabad abbahagyni a hatéveseknél. így folytassák az iskolában is” - biztatta a fiatal tanárnőt, aki az eseményre emlékezve azt jegyezte föl naplójába: „elhatároztam, hogy az óvodában és a gyakorlóban is még alaposabb munkát végzek ezután.”

A gyakorlóiskolában különös figyelemmel foglalkozott a botfülűekkel, tapasztalta a relatív szolmizáció alkalmazásának jótékony hatását. A kiváló előmenetelitek számára - önkéntes alapon - hetente kétszer délutáni foglalkozást tartott. „Ötfokú zenét, 333 olv. gy.-t, Biciniumokat énekeltünk. Nagyon szerették, majdnem, sőt jobban, mint az énekkönyvet. Olyan gyorsan fejlődtek, hogy azon vettem észre magam, jó lesz gyakorolni a lapról olvasást, mert lemaradok a tanítványaim mellett. [...] Bizony, nem 20 éves kor után kell kezdeni a muzsikával való foglalkozást. [...] Ezek a gondolatok végre kikristályosodtak bennem egy olyan iskola képében, ahol már I. osztálytól kezdve heti 4 többletórában, vagyis mindennap tanítunk éneket, nemcsak az V. osztálytól kezdve, ahogy arra a jelenlegi tanterv a szabadon választható tantárgy keretében lehetőséget ad.”

Szentkirályi Márta munkáját értékelő működési bizonyítványok továbbra sem fukarkodnak elismerő szavakkal: „Nevelői munkájában közvetlen, gyermekszerető. Tanításában ügyességről, rátermettségről és alapos felkészültségről tett bizonyságot. Szaktanulmányaiban: különösen az énekben, zenében és a karvezetésben állandóan továbbképzi magát. Működésében megnyilvánuló képességei, nevelői lelkülete, tanítási módszere, erőteljes egyénisége alkalmassá teszik a gyakorlóiskolai tanítói feladatok teljesítésére.”

Az 1949-ben egyszerre 11 városban megrendezett pünkösdi dalosünnep kecskeméti rendezvényein Kodály Zoltán részt vett, s a zeneóvodások vezetőjét, Szent- királyi Mártát magához kérette a bemutató után, azt tudakolva: „amiről a múltkor beszéltünk” [...] „Hogy gondolja megoldani?” Szentkirályi Márta feljegyzései szerint az események így folytatódtak: „vacsora után [...] megkérdeztem a Tanár urat, hogy adna-e tanácsokat, hogy’ induljunk el. Erre rám nézett, s azt mondta: ,Maga a tanár!’”

Szentkirályi Márta, a tanár, beadványok sorozatával, tervek készítésével elérte, hogy 1950 őszén egy kísérleti tanévre, egyetlen általános iskolai 1. osztályban megkísérelhette megvalósítani elképzeléseit. Utána évről évre nehéz harcot vívott az engedély meghosszabbításáért, a tanterem bebútorozásáért, a víz bevezetéséért, a fűtésért, egészséges munkakörülményekért, a hangszerek beszerzéséért...

Hamarosan követőkre talált. Az évek során száznál több ének-zenei általános iskola, ill. tagozat létesült országszerte. A kecskeméti iskola - kemény küzdelmek árán - 1964-ben gimnáziumi osztállyal is bővült, s így 1968-ra 12 évfolyamossá vált: a gyerekek 18 éves korukig egységes szellemben, zenei légkörben nevelkedhettek, az intenzív zenei képzés ellenére is nyitva hagyva az utat bármely pálya választása felé.

Kodály Zoltán élete végéig kitüntette figyelmével a kecskeméti iskolát. Ne- messzeghy Lajosné Szentkirályi Márta Kodállyal való találkozásairól - ritkábban Kecskeméten, valamivel gyakrabban Pesten - kevés és szűkszavú följegyzés található. Ezek alapján inkább sejthető, mint tudható, mi minden fölmerülő gondo73