Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - 110 éve született Kodály Zoltán - Szögi Ágnes: „…Hát érdemes ennyi tortúrát végigszenvedni ezért az iskoláért?” (Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta portréjához)
hetente rendszeresen népitáncot, népi gyermekjátékokat is tanítottak. Amikor 1952-ben Kodály először látogatta meg az iskolát, így összegezte véleményét: „Régi gondolatom, hogy ha új rendet akarunk ebben az országban, akkor újjá kell születnünk zenében is. Örömmel látom, hogy Kecskemét ezzel az iskolával megtette az első lépést.” Másfél évtized múltán a BBC riporterének adott nyilatkozatában mondta: „...nagyon örülök, hogy létrejött első önálló énekes iskolánk, az, amelyet szülővárosomban, Kecskeméten látott. Remélem, hogy új korszakot nyit zenei fejlődésünkben.” Az 1950 őszén megtett lépéshez hosszú út vezetett Szentkirályi Márta életében. A budapesti Csalogány utcai tanítóképző elvégzése után 1942. szeptember 23-án tette le az egyházi tisztviselők részére előírt esküt a kecskeméti Horthy Miklós Református Tanítónőképző-intézet igazgatói irodájában. Tanulóotthoni nevelőként, majd gyakorlóiskolai tanítóként alkalmazták. Már ekkor is két döntő motívum ellenében jött Kecskemétre. Egyrészt legnagyobb vágyát, a továbbtanulást kellett feladnia családja nehéz anyagi körülményei miatt. „Ma megint átgondoltam, mit kellene tennem. Magam részéről és szempontjából az lenne a legjobb, ha továbbtanulhatnék, de Anyukáéknak - ha állásba mehetnék.” Másrészt saját indíttatása, tanárai javaslata is a Pesten maradást erősítette benne. Egyik mintatanítása vezetőjének szavait és saját véleményét így rögzítette naplójában: „Ne a fővárosba törekedjünk, ha éppen vidékre menni kötelességünk, ott tehetnénk sokat a népért. Éppen én vagyok, aki mindenáron Pestre szeretnék jönni.” A részére kiállított működési bizonyítvány kiemeli „az énektanításra való alkalmasságát és rátermettségét”. Az évzáró ünnepélyre énekszámokat tanított be a gyakorlóiskolásoknak. Ezzel kivívta a tantestület elismerését, s igazgatójától az 1946/47. tanévre tanulmányi szabadságot kapott továbbképzése érdekében. Ez idő alatt megszerezte az énekszaktanítói képesítést a Zeneművészeti Főiskolán. Kiváló tanulmányi előmenetele miatt tanárai, köztük Adám Jenő további tanulásra, a középiskolai tanári képesítés megszerzésére ösztönözték. Hajdani budapesti iskolája, a Csalogány utcai képző, s a Baár-Madas leánynevelő intézet is állást kínált számára. Szentkirályi Márta válaszút előtt állt. A Kecskemétre való visszatérést megelőző lelki vívódásáról visszaemlékező naplója beszél leghitelesebben: „Kecskeméten meleg szeretettel fogadtak és érkezésem örömére tanári teadélutánt rendeztek. Mielőtt említést tehettem volna terveimről, gratuláltak, mert hallották, hogy a vizsgán tanfolyam-első lettem, és a jövő évi munkámról, az ezzel kapcsolatos iskolai tervekről rögtön mindent elmondtak. Olyan őszinte örömmel és bennem, illetve a munkámban való bizakodással, hogy nem jött szó a torkomra a Pestre helyeztetéssel kapcsolatosan. Soha nem is mondtam nekik. Visszautaztam és lemondtam mindkét állásról, a legfájóbb szívvel a továbbtanulás lehetőségéről. Akkor még nem tudhattam, milyen hálás leszek egy évtized múlva azoknak, akik ehhez a városhoz kötöttek.” 1947 őszén tehát visszajött Kecskemétre, s képesítésének megfelelően a gyakorlóiskola valamennyi osztályában az ének és a karének tanítására kapott beosztást. Emellett a város énekkultúrájának emelésében is tevékenyen részt vállalt. A hivatalos tanterv ekkor az általános iskola minden osztályában heti 2 énekórát írt elő, ezenfelül a felső tagozatban „választható tárgyak” közt felsorolta a „társas ének és zene” tárgyat is heti 3 órában. A kecskeméti gyakorlóiskolában választható tárgyként a háztartástant vezették be, de Szentkirályi Márta egy osztályban az éneket is megemelt óraszámban taníthatta. „Néhány hónap alatt a naponkénti énekóráknak óriási eredménye mutatkozott a zenei írás-olvasás és az éneklési 72