Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - 110 éve született Kodály Zoltán - Ittzés Mihály: Kodály Zoltán ismeretlen írása elé

Kodály Zoltán ismeretlen írása elé

A

JL X Magyar Népzene Tára (Corpus Musicae Populáris Hungaricae) sorozata 1951-ben a Gyermekjátékok című kötettel indult. E nagyjelentőségű első kötet szerkesztője, akárcsak az 1953-as Jeles napok című köteté, Kerényi György (1902-1986), a hajdani Kodály-tanítvány, Bartók harmincas évekbeli népzene- kutató asszisztense, a hazai zenepedagógia jeles munkása volt. Még Kodály Zoltán életében további, ugyancsak alkalomhoz kötött dalokat tartalmazó kötetek jelentek meg különböző kutatók szerkesztésében: Lakodalom, Párosítók, Siratok. A hatvanas évek végén a voltaképpeni népdalok közlése előtt egy további kötetet is terveztek a szerkesztők, az MTA Népzenekutató Csoportjának munkatársai. Amint azt Olsvai Imre népzenekutató szíves szóbeli közléséből tudom, e kötetben - ismét Kerényi György közreadásában - koldusénekek, vásári kikiáltók és nem utolsó sorban bakterénekek, s más hasonló „alkalmi” dalok, zenei jellegű folklóranyagok kaptak volna helyet. A véleménykülönbségek és a körülmények oda vezettek, hogy ez a gyűjtemény nem jelent meg, munkálatai a szerkesztés elég korai szakaszában félbemaradtak. Kerényi György 1986-ban bekövetkezett halálával végleg (?) lekerültek a napirendről. Csekély emlékét őrzi e munkának Kerényi Magyar énekes népszokások című kötete. (Gondolat, 1982., 152 1.)

A zeneszerző és népzenekutató hagyatékát az örökösök - többnyire a jellegnek megfelelően - más-más intézménynek adták át megőrzésre, felhasználásra. A Bakter-énekek című kéziratos anyag, a hagyaték más, inkább zenepadagógiai jellegű részével együtt Kecskemétre, a Kodály Intézet gyűjteményébe került. Teljes feltárása még várat magára. Az idei „kerek számú” Kodály-évforduló azonban jó alkalom arra, hogy a Kerényi-féle félig-szerkesztett anyagban felbukkant Kodály- írást és a hozzá tartozó két, egymást kiegészítő bakteréneket Kodály Zoltánné szíves hozzájárulásával hasonmásban közreadjuk.

Szerzői keltezés híján a rövid cikk keletkezési időpontját megállapítani nem tudjuk. „Műfaja”, célja azonban azt mutatja, hogy valamikor a tízes években, nem sokkal a gyűjtés ideje után íródott. Beleillik abba az Ethnographiában megjelent sorozatba, amelyet 1905-ben a Mátyusfóldi gyűjtés nyit meg és az 1916-ban megjelent Régi karácsonyi énekek című közlemény zár. Részben dallamközlésekről van csak szó, részben azonban kommentárokkal ellátott adatközlés volt a szerző célja. Olykor egy-egy vitás kérdés tisztázásához járult hozzá. Mintegy tíz kisebb- nagyobb népzenei-néprajzi közleményt említhetünk, melyeket Bónis Ferenc a Visszatekintés II. és III. kötetében adott újra közre. Kodály írásainak jegyzéke az összkiadás függelékében nem említi az éjjeliőrökkel foglalkozó kis figyelemfelkeltő dolgozatot.

A cikkel és a dallamokkal kapcsolatos filológiai és tartalmi kérdések teljes feltárására itt és most nem vállalkozhatunk. Néhány megjegyzés azonban még ide kívánkozik. Az itt közölt szövegben egy nagyobb terjedelmű dolgozat magja rejlik. Erre enged következtetni néhány, barna vagy piros színessel hevenyészve felrótt, a szakadozott öreg papíron ma már sajnos nem mindenhol kiolvasható megjegyzés. Ezek szerint Kodály zoborvidéki gyűjtései során is felfigyelt rokon rendeltetésű dallamokra: Kolonban szlovák (tót), Menyhén, Lédecen magyar éjjeliőr vagy hajnal-nóta dallamokat talált, az Oh, fényes szép hajnal variánsait (?). Keresné a

67