Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - 110 éve született Kodály Zoltán - Kodály Zoltán: Bakterek éneke

történeti kapcsolatokat is, jelzi egy kérdés: „legrégibb adat?”. A jelen dallamközlésünkben található II. bakterénekre vonatkozóan megjegyzi: „Balog 2. ref. ének.” — vagyis hogy a faluban egyházi énekként is használatos dallam, ha jól értelmezzük. A „Jakubovich Ethnogr. ” lapalji megjegyzés is arra enged következtetni, hogy e szakfolyóiratba szánta Kodály a cikkét. Az egyetlen lényeges, valódi kiegészítésnek tekinthető mondatot csillag alatt olvashatjuk (sajnos a mondat további betoldása kivehetetlen az eredetin is). A piros ceruzás kiegészítés így szól: „Egypár töredékes szöveg megjelent ugyan, [...] de dallam egy sem.” Nos, éppen ez a tény késztethette Kodály Zoltánt, hogy feladatként jelölje meg közel nyolc évtizeddel ezelőtt (!?) az itt-ott még fellelhető, kihalóban levő hagyomány dokumentumainak gyűjtését, megőrzését. Az itt közölt, tudtunkkal először megjelenő dalokat 1913-ban, a Gömör megyei Alsóbalog községben gyűjtötte Kodály.

A kottás lapokon Kodály Zoltán eredeti kézírása mellett idegen kéztől (Kerényi Györgytől és talán mástól is) származó jelzések, korrekciók is vannak. Kék színű ceruza és indigó-átírás adja az alapot, melyhez különböző színű kisebb kiegészítések csatlakoznak (például a díszítőhangok grafitceruzával). Az I. énekhez a két versszak gépírással csatlakozik (itt mellőzzük másolati közlését).

Folyóiratunk mérete miatt a hasonmás-közlés az eredeti méretben nem lehetséges, ezért megemlítjük itt a szükséges adatokat: A szöveges lap 322x209 mm; az I. számú kottás lap 340x209 mm, a II. dallam összeragasztott, egészében 544x209 mm-es lapon található. Ez utóbbit két részletre bontva adjuk közre.

Kodály rövid írását és az éjjeliőr-énekek szövegét átírva is közöljük, a központozás kiegészítésével. A zárt e-t (é) azonban csak ott jelöltük, ahol a kéziratban is megvan.

Ittzés Mihály

Kodály Zoltán

Bakterek éneke

JL JLiveszőben ez is. A régi bakterek szép hosszú énekét mindenütt emlegeti a hagyomány.

Mainapság úgylátszik ők is kedvüket vesztették már. Legtöbb helyt a bakter letülköli az óráit, s azontúl meg se mukkan. (Ezért a fizetésért még a torkát is koptassa?)

Szerencsére akad közte itt-ott jobbvérű, az idők szelétől meg nem ütött is, aki hivatalos kötelességén felül énekelget is hosszú éjszakákon a maga mulatságára.

Az itt közölt néhány példával a gyűjtők figyelmét szeretném felhívni erre is. Érdemes volna fóljegyezni, ahol még találkozik, hogy megtudjuk, van-e köztük hasonlóság, közös-e a forrásuk, vagy elütő a típusuk vidékenkint.

68