Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Poszler György: Homér és Osszián
A figyelmeztetés ’46-ból, a második világháború utánról való, és ’18-ra, az első világháború utánra is hivatkozik. De lehetne ’90-bó'l, a fordulat utánról való, és hivatkozhatna ’18-ra és ’46-ra, az első- és második világháború utánra is. Legfeljebb még keményebb tényekről szólna, legfeljebb még keményebb lenne a hangja. Rossz állandóság a térségben. Néhányat a jelek közül. Kezek és Öklök Foszlottak szét illúziók néhány év alatt. Lehet beszélni csalódásokról is. A legkeményebb talán Közép-Európa válsága. Tudós barátom mondta még a fordulat alatt. A térség kisnépei sorsát nagyhatalmak intézték. Először a nagyhatalmak egyik fele elrontotta az esélyeket az első világháború után. Másodszor a nagyhatalmak másik fele rosszul korrigálta az esélyeket a második világháború alatt. Harmadszor a nagyhatalmak ismét egyik fele ismét elrontotta az esélyeket a második világháború után. Majd elrendezzük nagyhatalmak nélkül az esélyeket - egymás között - a fordulat után. Nem hiszem, hogy nagyot tévednék: nem sikerült. Az első percben úgy tűnt - optimistán fogalmazva -, Közép-Európában kinyújtott kezek keresik egymást. A második percben úgy tűnt - pesszimistán fogalmazva -, Közép-Európában görcsbe rándult öklök fenyegetik egymást. Közép-Európa volt, az első világháború előtt, a Monarchiában, politikai realitásként. Ahogy felülről megcsinálták. Közép-Európa volt, az első világháború után, a kis országok övezetében, elméleti illúzióként. Ahogy alulról megálmodták. Közép-Európa megszűnt, a második világháború után, a létező szocializmusban, eltemetett múltként. Ahogy felülről szétverték. És Közép-Európa nincs, a fordulat után, még kisebb országok övezetében, még elméleti illúzióként sem. Mert alulról megcsinálni nem tudták. Talán csak magyar vágyakban él. Valóságos állami koherencia helyett elképzelt szellemi koherenciaként. Közép-Európának nincs regionális önállóságtudata. Nyugatra tekint, kifelé, nem önmagára, befelé. Nyugati modell átvételére számít, nem saját modell kidolgozására. A nehezen utolérhető Nyugat-Európát akarja utolérni, nem a nehezen megvalósítható Közép-Európát megvalósítani. Egyik szeme és keze Nyugat felé néz és nyúlik vágyón-kérőn. Másik szeme és ökle befelé néz és mutat kutatón-fe- nyegetőn. Nem integrál, hanem differenciál. Nem a közöset keresi, de a különállót. Nem szellemi egységet épít, ám politikai egységet rombol. Alma nem közös, regionális jövő, inkább külön bejáratú, etnikai mennyország. Versailles és Jalta Esett szó róla: a század nem oldott meg semmit. Értelmetlenül feláldozottak az elesettek. És vádolnak a végítéletig. Fordítsuk ezt világméretről regionális méretre, a glóbuszról Közép-Európára. A versailles-i-trianoni igazságtiprás elvetette a viszály magvát. Méghozzá történelmi távlatokban. Beépítette a békeműbe a háborút hozó konfliktusokat. A sorban robbanó helyi, históriai-tömegpszichológiai gyűlölettölteteket. Megalapozta a rossz kört. Az akció-reakció, sérelem-vérbosszú feloldatlanul pokoli logikáját. A fordulat sem tudta megtörni. Világtörténelmi- olymposzi dimenzióban: Versailles-ra és Trianonra két bécsi döntés felelt. Két bécsi döntésre Párizs és Jalta. Helyi történelmi-infernális dimenzióban: királyi csendőri atrocitásra Maniu-gárdista rémtett felelt. Újvidéki magyar tömegpogromra 22
