Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Poszler György: Homér és Osszián

délvidéki szerb tömegirtás. Persze Jaltában, orosz véráldozat fejében, a Szovjetnek ajándékozták Közép-Európát. Utána félszázad nem jól-rosszul megoldotta, hanem jól-rosszul hibernálta az indulatokat szülő dilemmarendszert. Hogy a fordulat után felszínre törjön megint. A nagyhatalmak nemcsak történelemből buktak meg. Hanem lélektanból és logikából is. Nem sokat tanultak és sokat felejtettek, de semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. Ezért - mi tagadás - erkölcstanból is kétes az osztályzat.

A békemű most omlik látványosan össze. Nem felülről vezérelt bölcs felismerésből, ám alulról feltörő, zabolázatlan szenvedélyből. Szétesnek az ideologikus állam- csinálmányok. Jugoszlávia - látjuk - véresen. Csehszlovákia - reméljük - békésen. Népeik nem a közösségben keresik a nagyobb erőt, inkább a különállásban az egyértelműbb önazonosságot. A mozgás - ne tagadjuk - destabilizál. Gazdaságilag, politikailag, sőt, idegileg is. A rendezéshez sok feltétel szükséges. Mindenekelőtt elméleti elgondolás és lelki béke. Hiány mindkettőben. A szomszédok között Magyar- ország. Es a szomszédok nem felejtenek. Nem felejtik el nekünk, hogy megbántottak. Nem bocsátják meg, hogy igaztalanság esett rajtunk.

Közép-Európai Rímek

így jön létre egy tragikus rímrendszer. A Versailles és Jalta okozta históriaipszichológiai szindrómából. Verstanilag nem tudom pontosan meghatározni. Rosszabb esetben minden hangzót összecsendítő tiszta rím. Jobb esetben is a magánhangzókat összecsendítő asszonánc. Tiszta rím vagy asszonánc, történeti-vers- elméleti elemzés kérdése. Puszta megfigyelés is bizonyítja: benne ’89-92 ’45-47-re, ’45-47 ’18-20-ra szomorúan visszacseng. Félek: a teljes egységet biztosító mássalhangzók is azonosak; nem csupán az alapjelleget meghatározó magánhangzók. Vegyük csak - legjellegzetesebbként - az erdélyi példát. Tény: a korai Iliescu célzásai egybeesnek a korai Groza ígéreteivel. A korai Groza ígéretei egybeesnek a gyula- fehérvári deklaráció alapelveivel. Ám Gyulafehérvár alapelveit sohasem valósították meg. A korai Groza ígéreteit felerészt megvalósították, háromnegyedrészt visszavonták. A korai Iliescu célzásaiból alig lett valami. Ne tagadjuk: az egymásra montírozás kétes-aggasztó művelet, groteszk-szomorú végeredménnyel.

Ezért kell mindig mindent újrakezdeni és újrafogalmazni. Népek közti megbékélést és kisebbségi identitást. Népek egymást megismerését és kisebbségi programot. Népek együttélési normáit és kisebbségi etikát. Újraéledő reményekkel, de rosszabb körülmények között. ’18-ban iszonyú fájdalom, de még ép nemzeti kultúra. ’45-ben kemény megalázottság, de még nagy tömbökben élő nemzetiség. ’89- ben fellángoló remény, de már szinte szórványlétre szorított nemzetiség. Még egyszer mondom: Erdély itt csak modellértékű jellegzetesség. A sajátosságok máshol is hasonlók.

Persze a Trianon óta „kívül” a Trianon óta „belül”-re is - tiszta rímmel vagy asszonánccal - minduntalan visszacseng. Gondoljuk csak meg: ’48 ’67-ben is megoldatlan, azaz aktuális. ’48 és ’67 ’18-ban is megoldatlan, azaz aktuális. És ’48, ’67, T8 ’45-ben, ’56-ban és ’89-ben is megoldatlan, azaz aktuális. Közös „külső-belső” rímrendszer. Megoldása közös nemzeti és közép-európai létfeltétel.

23