Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Poszler György: Homér és Osszián

Poszter György Homér vagy Osszián (Ezredvégi gondolatok három tételben és háromszor négy altételben) „Minden mi világos, Minden mi virágzó Dalodban, oh koldusok őse, Homér! Minden mi sötét, Minden mi sivár Dalodba’ királyi utód, Osszián” (Petőfi Sándor) M „ , JL. VJ. etsző ellentét. Ahogy az ész rendezi a világot. Születő fény, kultúra kezdete, keletkezés-épülés. Hanyatló árny, kultúra vége, elmúlás-hanyatlás. Gö­rög énekes délen - kelta bárd északon. Előd és utód, koldus és királyai. Valóság szülte az egyik, képzelet teremtette a másik. így váltak örök párosjelképpé. Pe­tőfi Hornért érezte közel - hitek előtt, győzelem reményében. Arany Ossziánt érezte közel - csalódások után, kudarc tudatában. Ki van ma közel? Hol tar­tunk? Hitek előtt vagy csalódások után? Győzelem reményében vagy kudarc tu­datában? Babits tanította: az írástudó mutasson az örök állócsillagokra. Ám vannak-e csillagok? És ha igen, örökek és állók? Meg kell közelíteni a választ. De csak az ezredvég körképe után. Erről e tételek és altételek. I. Vajúdó Század Után „E résznek egy korábbi pontján már említettük, hogy egy civilizáció bomlá­sa, éppúgy, mint növekedése, folyamatos és kumulatív folyamat; hogy a folya­matnak ismétlődő ritmusa van, hogy zenéjének minden üteme az előző ütemből fakad és a következő ütem alapja; és hogy e periódikus ritmus alapja a Kihívás és Válasz elve... A növekedés ritmusában az egymást követő ütemeket egy-egy új kihívás vezeti be, mely egy előző kihívás sikeres megválaszolásából fakad; az új kihívás szintén sikeres válaszra talál, és ebből ismét új kihívás fakad... Egy kihívás megválaszolásának kudarca minden társadalmi megroppanás ka­tasztrófájának lényege - ennek következtében szakad meg a növekedés folya­mata, és indul el a bomlásé. A bomló társadalom ex hypothesi képtelen a fel­merülő kihívást megválaszolni. (Arnold J. Toynbee) 18

Next

/
Thumbnails
Contents