Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 12. szám - Orosz László: Németh László és Kecskemét

nélküliséggel irtja a fogyasztót. Nem bízhatunk meg a termelés .ösztönében’; .tudatot’ kell fölé rendelni, a termelést felosztó, szabályozó tervet. Tervgazdaságra van szükség.” A terv keretei között azonban olyan vállalkozóra, aki „kifelé a rendszer része, de benn a maga udvarán a maga ura.” Fűzi László helyesen állapította meg erről a gondolatmenetről, hogy Németh László „az alárendelésre épülő társadalom elé a mellérendelésen alapuló társadalom képét tűzi.” Végül is ez lehetne az a gazdasági rendszer, amely - A minőség forradalma című tanulmány befejezését idézve - „megbecsüli a munka egyéni együtthatóját, teret ad a minőségnek, értelmetlenné teszi a vagyont, és a vállalkozások nagy mellérendelésében munkatérrel jutalmazza a munkát.”

Erdei Ferenc Magyar példa két táj tükrében című, 1940-ben a Kelet Népében megjelent tanulmányában úgy vélte: „... nem lehet azzal áltatni magunkat, hogy a többi vidékek is Kecskemét nyomába szegődhetnek. Ettől már örökre elestek.” Szeretnénk abban reménykedni, hogy mégsem örökre.

Befejezésül engedjenek meg néhány mondatot Németh László és Kecskemét további kapcsolatáról. A Tanú megszűnése és Németh Lászlónak a Válasz szerkesztéséből való kiválása után meglazult ez a kapcsolat. A Részvény Nyomda kiadta még a Tanú-könyvtár 1. és 2. köteteként 1939-ben a Kissebbségben-1, 1940-ben a Téli hadjárat-ot; 1941-ben Németh László meleg hangú ismertetést írt a Magyar Útban A kecskeméti homok mívesei sorozatban megjelent Mathiász-életrajzról, a háború azonban háttérbe szorította az író gondolkodásában is a kecskeméti példát. 1945 után a polgármesterré választott Tóth László gimnáziumi igazgatónak hívta Kecskemétre, de ez a terv éppúgy nem valósult meg, mint a szabadságharc után Arany János itteni igazgatósága. Tóth Lászlóhoz továbbra is meleg barátság fűzte Németh Lászlót, mint erről hozzá írt, a Forrásban közzétett levelei tanúskodnak.

Az író tisztelete, szeretete töretlen hagyományként élt Kecskeméten a nehéz időkben is. Személyes élményként tanúsíthatom, hogy a róla való vélekedés számos esetben volt próbaköve barátságok születésének. Az író monográfusa, Grezsa Ferenc Németh Lászlóhoz vezető útja első stációjának nevezte a kecskeméti diákként kapott „lelkesítő kamaszkori élményt”.

1970-ben, amikor a Katona József Társaság tiszteletbeli tagjává választotta Németh Lászlót, az író e szavakkal köszönte meg a jóleső megtiszteltetést: „Bizonyára visszagondolnak indulásomra, mely ehhez a városhoz, a kecskeméti nyomdához kötődik, a sok régi fegyvertényre, melyet Tóth Lászlóval együtt vívtunk meg... Most, hogy elfáradt, letette a tollat, mi mutassuk meg, gondolták az egyesület tagjai, hogy szívünkben őrizzük ezeket az emlékeket, azt akarjuk, úgy emlékezzen ránk, mint akik ebben az országban közel állnak hozzá. Ez olyan szere- tetnyilvánítás, ...amelyre, míg vissza tudok gondolni, hálával gondolok vissza.”

17