Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 12. szám - Lator László: Láng gyűl, Mintha aludnál (versek)
Lator László Láng gyűl Láng gyűl gesztenyefák angyalzöld lombja mélyén ragyogás lüktető napok sűrűsödnek isten tűzbe mártja izzó szivárványtarka szárnyát felettünk áll világos levegőben átlátszó sasmadár kardként éles fénnyel hadakozik szikrás pengéket villant a gyémánt ég boltozatán rabul heverünk fegyverei éles forgatagában láthatatlan szálak kötözik remegő szárnyainkat álomban hallod ritka csendben pattognak kertjeink zöld sodrában habosán úsznak a bokrok csend ezüst páncélban őrködik a völgyek előtt hegyi patakban sziromhullásban szerelemben lányok sziklák érdes tenyerén hajladozó ének igézetes forrás hangjára figyelnek fehér szavakat mondogatnak szüntelenül kerteknek kardnak átlátszó sasmadárnak 1948 Mintha aludnál Tűzzel izzik az árnyék a forró szelek évszaka ez haragosan zúgnak ilyenkor távoli tölgyesek Gyűszűvirágok nyílnak a kertben kelyhük füstölve ég kábultan földre hull ha szirmukra száll a méh Ragadós nedvet izzad az ág és földre hajol Mintha aludnál az út egyszeresük elfogy a lábad alól
