Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 1. szám - Mák Ferenc: Ahol a parázs még izzik (Herceg János: Nyíló idő)
módon átalakult a város, amire hosszú történetében nem volt példa. Reméljük, ezt a folyamatot most sikerül megállítani, visszafordítani. A szé- kelység fővárosában mindig volt erő és hit a romlások utáni újrakezdésre. A válogatás jellegéből adódóan elsősorban a város református emlékeivel, értékeivel ismertet meg, így sajnos alig kapunk képet a többi felekezet intézményeiről. A szemelvényeket kitűnően egészítik ki az illusztrációk, képek, grafikák. A szerkesztővel együtt csak bizakodhatunk: „Jó volna, ha ezt a kötetet nem dugáruként kellene becsempészni Marosvásárhelyre és Erdély más tájaira, hanem az európai szokásoknak megfelelően szabadon árusíthatnák Románia magyarlakta vagy vegyes lakosságú vidékein, a könyvesboltokban.” (Ráday Gyűjtemény Tanulmányai 3. Budapest, 1990) Udvarhelyi Nándor Ahol a parázs még izzik Herceg János.: Nyíló idő Herceg János Nyíló idő című tanulmány- és esszégyűjteményében Németh Lászlóról szólva rámutat: „ . . . csaknem egész életműve egyetlen életrajzi regény”, a Flaubert-i impassibilité talán senkitől sem volt olyan idegen, mint e sokat bírált, mégis százados jelentőségű gondolkodótól. „Mindig és mindenben önmagát írta. Nincs olyan müve, még az elvonatkoztatott témákat is ideszámítva, hogy ő ne talált volna benne legalább egy kis zugot magának. Mint a reneszánsz festők, akik pápák és királyok közé a maguk képét is odapingálták.” A Németh László-i életmű ebből eredően lesz oly megrendítően élményjellegű, melyen még a „morális szenvedély tüze” is átsüt. Nem nehéz felfedezni e Herceg János-i vallomásban a hittestvéri közelséget, nem nehéz észrevenni, hogy a méltatás melegsége hitvallást is magában rejt. „Az a morális attitűd ugyanis, amely Németh Lászlónak legjellegzetesebb tulajdonsága, a magyarságnak Európában helyet kereső igényével olyan széles látókört húzott a világban, és a kultúrtörténeti anyag olyan halmazát hordta össze, amire csak Burckhardt volt képes a reneszánsz körképével és Husserl a fenomenológiával.” Hogy Herceg János ugyanezt tette a maga „kis”-Európájában, arra egyrészt vallomásainak és visszaemlékezésének féltucat kötete, közöttük a megindítóan szép Módosulásokkal, másrészt Kitekintő című, közel egy évtizede írt számvetése a bizonyság. Valamennyi könyvében — Németh László magyarságtudatával összecsengve — a kisebbségi magyarság sorskérdéseire keresi a korántsem megnyugtató, csupán az önmagára találást, az öntudatosodást segítő, terheiből semmit sem veszítő válaszokat. S ahogyan ő Németh László életművében azt tartja egyedülállóan szépnek és felemelőnek, ahogyan az „nemzetének a megtisztulás purgató- riuma felé mutatott utat”, a mai olvasó Herceg János hatalmas művében a morális tisztaságnak ugyanazt a magasiskoláját véli felfedezni, mely őt is — Európának e köztes régiójában — magasan kora fölé emeli. „Én csak ezt az igazságot tudtam megszólaltatni ... a magamét” — írja másutt szinte szemlesütve, mintha a kínokat is röstellné, melyeket a megszenvedett sorskérdések magukkal hoztak. A Nyíló idő című kötetére a valamennyi ízét és zamatát felvonultató, mérhetetlen szeretet, s ennek föléje magasodva a közép-európai sorsközösség jelentőségeinek a felismerése, tiszta emberiességbe való megfürösztése lesz a jellemző. Kassák Lajos emlékét megkövetve, a bölcs belátás meghozta nagy-nagy tisztaság birtokában — immár a „magunk közötti” közvetlenséggel — írja: „Mélyen meghajtom magam emléke előtt, ahogy a fiúk hajtanak fejet az apákra emlékezve”, hiszen „nélküle nem is lett volna érdekes fiatalnak lenni”. Mint ahogyan Tersánszky Józsi Jenőt is „csak szeretni lehetett” tiszta emberségéért, egyszerűségében őrzött erkölcsi felelősségéért, Szirmai Károlyt ugyancsak „romlatlan naivitás”- áért, amely mögött mégis a legfélelmetesebb látomások húzódtak meg. Közben Tersánszky világában felfedezi a román—magyar—szlovák konglomerátum féltve őrzött részleteit, „amelyet egy történelmi korforduló csak sápadó emlékekkel hagyott meg a magyar olvasó tudatában”, Szirmai „sötéten látása” pedig szerb, szlovák, ruszin elemeket szőtt magába, a maga teljes tör- ténelni súlyával nehezedve írói világára, oly gyötrően, oly fájdalmasan, mégis oly együttérző rokonszenvvel, hogy „csak gyengéd érzelmes- séggel s ellágyulva tudott szólni róla”. Ahogyan Herceg János Németh László életművében az Európában helyét kereső magyarság történelmi sorskérdéseinek szinte a teljességét leli meg — bátorító válaszaival és a kétségbeesést 93
