Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Ö. Kovács József: Polgárosodás és zsidóság (A Duna-Tisza közi zsidóság helyzete és szerepe a polgárosodásban a XVIII.-XIX. században)

maradt fenn írásos bizonyíték. Kezdetben nemigen voltak tekintettel az árutermelés és a piac törvényeire.

Az ekkori tanácsi állásfoglalások időnként még tükrözték a vallási (keresztény és zsidó) ellentétet, s a szűkkeblű hivatalnoki álláspontot. A XVIII. századi megszokott, pálcázással és pénzbüntetéssel fenyegető kiutasítási határozatok viszont rendszerint nem érintették a város számára hasznos kereskedelmi tevékenységet folytató vagyonosabb zsidókat. Ok lettek azután több évtizedig a település és környéke szinte monopolhelyzetű bérlői, illetve közülük kerültek ki a XIX. században is előkelő társadalmi és hitközségi funkciókat betöltő kereskedők. Mellettük, a gyakori általános érvényű kiutasítások ellenére megfigyelhető volt egy bürokratikus álláspontot megkerülő társadalmi csoport is: a városban rossz vagyoni helyzete, tehetetlensége, és ezáltal terhet jelentő mivolta miatt nem tolerált, jövő-menő, az összeírások idejére távozó, s ugyanakkor a lakosság háztulajdonos vagy nemes gazdáival jórészt titokban szövetkező, kiskereskedelmet, házalást folytató zsidók voltak ők. A más településekhez képest nagyobb fokú, nyilván viszonylagos, a török korba visszanyúló kecskeméti vallási türelem (ehhez kapcsolódóan érdemes magunk elé idézni a főtéren látható, szimbolikusnak is tekinthető római katolikus, protestáns, és zsidó templomok elhelyezkedését) megkönnyíthette a betelepedő családok más kultúrájú környezetükkel való együttélését. Azonban így is szinte bármikor társadalomkívüliségre volt kényszeríthető a zsidóság. S ez a helyzet többirányú konfliktussorozatot teremtett, melynek egyik ága a környezettel, a mezővárosi bürokráciával és társadalommal való ambivalens érzés, illetve szembenállás volt, a másikat pedig az előbbiekből is fakadó, közösségen belüli ellentét jelentette. A belső gondokat növelték meg azok a tanácsi határozatok, amelyek arra kötelezték a megtűrt, árendás zsidókat, hogy a „csavargó” kategóriába soroltakat feljelentsék. A vagyon szerint is kialakult, munkamegosztáson alapuló belső funkcionális kötelékrendszer (például az 1744. és 1820. évi hármas osztályba sorolás) alkotta a zsidó közösség alapstruktúráját.

A presztízs - és hatalmi struktúra - élén a befogadott, a mezővárosi társadalom tűrtségi szektorában ideiglenesen és feltételesen levő szerződéses kereskedők voltak, akiknek kötelességük, sokszor érdekük volt saját konkurens társaik távoltartása.

A két modellizált rendszer, zsidóság és környezete közötti - főként gazdasági okok miatt keletkező - konfliktusok mellett látni kell az ezek áthidalására szolgáló törekvéseket, ellenkező példákat is. A természetes érdekegyesítést jól illusztrálja az az 1796. évi halasi eset, amikor két jankováci (jánoshalmi) zsidó kereskedő befogadásáról egyenként szavazott a 15 fős tanácsnoki és 20 főnyi redemptus képviselet, amely a Kiskunságban először, a Jászkun kerületi utasításoknak ellenszegülve megengedte a házárendálást és a kereskedelmi tevékenységet, illetve a zsidó családtagok betelepedését. A nevek és egyéb források alapos vizsgálata után kiderült, hogy korántsem önzetlen indíttatású határozatról volt szó: a befogadottak a döntéshozók házaiban húzódtak meg, kereskedtek és fizettek lakbért. Különösen a halasi kutatás alapján állítható, hogy a kényszerek, lehetőségek, képességek és szükségletek kondicionáló feltételeit figyelembe véve, elsősorban a reformkor kezdetétől több olyan példát lehetne megemlíteni, amelyek a nagyrészt uralkodó, zárt származás és születésrendiséggel szemben a helyi társadalmak mindennapi világában mindinkább tükrözték az erősen teljesítményelvű, polgári értékrendet. Azt is lehet mondani, hogy e paraszti, inkább falusi, mintsem ténylegesen városi közösségekben a politikai döntéseket általában megelőzve, már jóval korábban megtörtént a zsidóság fokozatos, tegyük hozzá ambivalens lakossági befogadása ott, ahol a gazdasági - társadalmi mozgástér elég nagy volt ahhoz, hogy a hiányfunk66