Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1992 / 11. szám - Ö. Kovács József: Polgárosodás és zsidóság (A Duna-Tisza közi zsidóság helyzete és szerepe a polgárosodásban a XVIII.-XIX. században)

O. Kovács József Polgárosodás és zsidóság A Duna—Tisza közi zsidóság helyzete és szerepe a polgárosodásban a XYIII.-XIX. században M JL tJL inden múlt- és jelenbeli valóságábrázolás szükségszerűen csonka és többféle értelmezési módra ad lehetőséget. Éppen ezért is célszerű kijelölnöm jelenlegi feladatom és mondanivalóm határait, hiszen a rendelkezésre álló ter­jedelem mindenképpen egy összegző, illusztratív jellegű vélemény megfogalma­zására kényszerít, amely valóban csak adalékot nyújthat a többségi és kisebb­ségi tudat megnyilvánulási formáihoz. Eredeti kutatási területem a Duna-Tisza köze városi társadalmainak polgáro­sodása és a zsidóság szerepe a XVIII-XIX. században. Ezen társadalomtörténeti, lezáratlan munkámból most főként egy, reprezentatív mintának is tekinthető te­lepülést, az ország legnagyobb mezővárosai közé tartozó Kecskemétet, illetve rész­ben Kiskunhalast emelem ki. Az írásos források lehetséges teljes körű vizsgálata bevallottan mikrotörténeti szintű, dolgozatom már csak ezért is egyfajta torzó. A témával kapcsolatos egyszerű kik?, hányán?, mikor? és hogyan? kérdések közül most többnyire csak a legutolsó megválaszolására törekedhetek. Hogyan, milyen módon kapcsolódott kezdetben - a belső vallási kötelékek és külső nyomás miatt - zárt rendszer, a betelepedő zsidóság a tisztán elkülöníthető kisebbség a többség­hez, a befogadó és/vagy elutasító környezetéhez, a helyi társadalomhoz? Milyen volt a két tömb kapcsolatrendszere, „tudata”? Az első kérdést a korabeli források alapján elég jól meg lehet válaszolni, az utób­bit viszont már kevésbé. Kissé zavarban érzem magamat a „tudat” kifejezést il­letőén, különösen, ha annak múltbeli, nehezebben tesztelhető formájáról van szó. Ismerve a csoportképződés általános mechanizmusát - miszerint az egyén egy­szerre több csoporthoz is tartozhat -, ezt az érzelmi-értelmi jelenséget gyakran ne­héz, vagy lehetetlen a logika eszközeivel pontosan behatárolni. Legfeljebb egyes megnyilvánulásai figyelhetők meg. Egy megváltozott mozgás­tér, vagy új felállás tudatváltozást, stratégiaváltást eredményezhet. Arról bőveb­Dolgozatom alapja annak a rövid hozzászólásnak, amely A kisebbségek helyzete Magyarorszá­gon című konferencián hangzott el Budapesten, 1992. március 8-án. A konferencia jellege és terje­delmi korlátok miatt elhagytam az egyébként szokásos jegyzeteket. Az előadás anyaga alapvetően két, megjelenés alatt álló munkámra támaszkodott, amelyekben nyomon követhető a szakirodalmi- és forrásbázis: Polgárosodás és zsidóság Kecskeméten k XVIII-XIX. században. 262. p. Kecskemét Monográfia. Szerk. MTA Regionális Kutatások Központja, Kecskemét; A kiskunhalasi zsidóság tár­sadalomtörténete a XVIII-XIX. században, 90. p. In.: Bács-Kiskun Megye múltjából 11. k. Bács- Kiskun Megyei Levéltár.; Hajnal István idézetét lásd: Az osztálytársadalom, 165. p. In: Magyar Művelődéstörténet. 5. k. Bp. é.n.) 64

Next

/
Thumbnails
Contents