Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - B. Molnár Erzsébet: Kuruzslók a Kiskunságban
ezüst forint vérdíj megfizetése lett, ami ellen a nádori törvényszékhez fellebbeztek. A fellebbezést elutasították. A kuruzslással vádoltak közül jól elkülöníthetők azok a személyek, akiknek orvosló tudományuk nem annyira a tapasztalati gyógyászati és természeti ismeretekre, mint inkább a nép babonás félelmének és hiszékenységének kihasználására épült. Közöttük találhatók a kerítők, szerelmi varázslást tudók, rontást eltávoztatok vagy éppen azokat okozó „tudákos” emberek. A kiskunfélegyházi Céfó, más néven Ónodi Rozáliát, mint kerítő' és kártyavetőt jelentette fel haragos szomszédasszonya.21 Céfó nem is nagyon tagadta a tiltott tevékenységet, mondván „élni kell valamiből”. Varázslásaival házasságokat rontott meg, férfiakat az asszonyok szerelméért és fordítva kerített. A perirat következetesen „varázslónak” nevezi, de sajnos, módszereit nem írják le. A vádlottat, tekintettel öt neveletlen gyermekére és terhességére, felmentették a kiszabott tizennégy napi börtönbüntetés alól. Hasonló eset miatt került törvényszék elé az ugyancsak félegyházi Piroska Józsefivé Kis István Anna.22 A konkrét vád hitegetés és ámítás következtében okozott halál volt. Piroskáné megígérte a hozzá forduló 17 éves leánynak: visszavarázsolja hozzá hűtlen szeretőjét. A fizetséget elvette, a varázslás azonban sikertelennek bizonyult. A csalódott leány elkeseredésében kútba ugrott és meghalt. A büntetés ezúttal egy hónap vasban, közmunkában eltöltött börtön, böjtöléssel súlyosbítva. Kunszentmártonba nyúltak vissza a gyökerei annak a pernek, melyet 1830-ban folytatott le a Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke, de a perbefogottak tevékenysége más helységekre is kiterjedt.23 A perben több rontó és rontást eltávoztató személyre rávallottak. így derült fény a csépai lakos Molnár Imre, a kunszentmártoni Veres József és Kocsis János ku- ruzslókra. Az ügy a kunszentmártoni városi tanács előtt indult. Kurucz Mihály kunszentmártoni gazda bepanaszolta Veres Józsefet, aki őt megrontotta. A panasz kivizsgálása valóságos láncreakciót indított el, újabb és újabb panaszosok kerültek elő, más „rontó”-ra is fényt derítve. Fazekas Gergelyné kunszentmártoni asszony panaszolta, hogy ő még férjhezme- netelekor - 4 évvel korábban - az alsóruhája és kötője madzagjából adott Veres Jóskának, hogy ne kelljen félnie a rontástól. Veres a varázslásért pálinkát kért, de ő nem tudott adni. Gondolja, ez az oka, hogy a lakodalom után megbetegedett és azóta is beteg. Turcsányi Rozália bepanaszolta az úgynevezett cifra dudás és Kocsis János ku- ruzslókat, akikhez azért fordult segítségért, mert férje a nemi életre alkalmatlan volt. A kuruzslók azonban őt hibáztatták, ezért a panaszos „mezítelen testét megvizsgálták... végre pedig egy száraz seprűn által hugyoztatták”. A cifra dudásnak ismert ember valódi neve Molnár István volt, de a per idején már elköltözött a kerületből Csépára. A tanúk meghallgatása után a rontással vá- doltakat is kihallgatták. Molnár István, ekkor már csépai lakos - aki mivel dudás volt, cifra dudásnak is neveztetett - 59 éves, házas, obsitos katona, mint híres orvosló büszkén mondta el mestersége titkait. „Én szoktam sebeket, daganatot, köszvént, és egyéb nyava- jákat különösen pedig rontást gyógyítani.” A kezelést vagy önmaga által készített vagy patikából vett szerekkel végezte. A daganatokat és egyéb nyavalyákat gyakran disznó- vagy marhaganéjjal, de ha idejében jelentkezett a beteg, visikatorral is gyógyította. A rontás elűzéséről a következőket mondta: „Égetett pálinkába, égetett timsóport teszek, és azon asztalnak mellyrül a beteg enni szokott a négy 61
