Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - B. Molnár Erzsébet: Kuruzslók a Kiskunságban
degetett”3. Első perbefogásakor Félegyházán fogták el, 1823-ban már Halason kapta meg a 25 pálcát. Szvátsik Félegyházán született, a második pere idején már 54 éves. „Romlott jószágoknak gyógyítója - elveszett kárnak visszatérítője vagyok” vallotta. Ekkor harmincnyolc éves, szentesi születésű felesége csupán segédkezett: „füveket szedni jártam a pusztákon férjemmel a mellyekkel ő gyógyítani szokott”. Nem csak Halason, illetve korábban Félegyházán, hanem Majsán és Kunszentmiklóson is gyógyított. Halason 19 lakost sorolt fel, akiktől gyógyításért - fulladásos betegség, lábgyógyítás - és károk megtérítéséért - pl. ellopott lóról megmondta, hol található - pénzt kapott. ítélete 25 pálca és a kicsalt pénzek visszafizetése. Feleségét nem büntették meg. 1837-ben azonban ismét a törvényszék elé került, mivel „táltos mesterségét” Tolna vármegyében is folytatta, ott elfogták és a vármegye hivatalosan kérte a félegyházi tanácstól megbüntetését.4 A vándorló „táltos” ekkor 82 évesnek vallja magát. Tolnába azért ment, mert a Kisszékelyen lakó fiánál akart ki telelni. Elfogásakor ugyan tagadja a gyógyítást, de azt bevallja, hogy az előző évi ottlétekor „...több jött hozzám 300 kotsinál, mellyek tele voltak sántákkal, vakokkal, némákkal, s több efféle nyomorultakkal, kik közül számtalanokon segítettem is.”° Büntetésként 1 hónapi börtönre ítélték és hogy Félegyházát el ne hagyhassa többé, nem kaphatott útlevelet. A saját életkorát sem tudó, egész életét vándorlással és „gyógyítással” töltő Szvátsik megváltozásában valójában senki nem reménykedett. A tiszti ügyész is azon a véleményen volt, hogy „...ezen magát Tá- tosnak képzelő nyomorult embernek már vériben vagyon a csavargás, és ha tsak bé nem záratik, mit pedig talán nem érdemel, ez nem igen keresi az úti levelet és szokása szerint újra lopva is elkóborol és az hiszékeny magával együgyűbb embereket, ámításaival csalogatni továbbá sem szűnik meg.”6 Elterjedt gyógyítási mód volt a füstölés és pácolás, amikor a beteget zárt helyen a gyógyításhoz használt szerekkel füstölték vagy gőzölték. A hatékonyság a felhasznált szerektől függött, de azok rosszul történt megválasztása, vagy tudatlanságból túladagolása sokszor halálhoz is vezetett. A módszert - amint az az iratainkból kiderül - nem annyira egy-egy betegségtípus gyógyítására használták, inkább bizonyos „gyógyító” személyek által alkalmazott eljárásnak tekinthető. A tanulmányozott periratok között 5 olyan kuruzslót találtam, aki ezzel a módszerrel „gyógyított”. A vád minden esetben halált okozó tilalmas gyógyítás volt. Kiss Orzsébet és Céfó János 1815. május 9-én „tilalmas gyógyítás és sokak megrontása és veszedelembe kergetése” miatt került a törvényszék elé.7 A feljelentő Petarka József a Kiskun Kerület orvosa volt. A feljelentettek a füstölés mellett más gyógymódokat is alkalmaztak, de ez bizonyult a legveszélyesebbnek, mivel a füstöléshez ún. cinóbriumot használtak. A cinóbrium higany tartalmú mérgező anyag. Mindkét említett kuruzsló félegyházi volt és ott is gyógyított. Kiss Örzsébet a félegyházi Bánhidinét cinóbriummal addig füstölte, míg annak a füstöléstől méhe megdagadt, s a helyi chyrurgus - seborvos - Bajáki Péter8 alig tudta feléleszteni. Másokat is kezelt ilymódon, még Majsáról is jártak hozzá. Főleg sebeket orvosolt mutogatva saját sebhelyes ábrázatját, mint a gyógymód hatékonyságának bizonyítékát. Céfó János félegyházi cigány változatosabb módszereket alkalmazott. A betegség okozóját rontásnak tulajdonította, s ellene pálinkába és fehér borba kevert porral itatta a betegeket. Bajáki szerint ezzel hozzájárult egy 16 éves félegyházi leány halálához, aki valójában tüdőgyulladásban szenvedett. A cinóbriumos párolást is alkalmazta." A házánál végzett kutatás alkalmával több ismerétlen rendeltetésű szer mellett 12 lat cinóbriumot is találtak. 5 7
