Forrás, 1992 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1992 / 11. szám - B. Molnár Erzsébet: Kuruzslók a Kiskunságban
B. Molnár Erzsébet Kuruzslók a Kiskunságban A. jl apjainkban a népi gyógyászat, a természetes gyógymódok reneszánszát éljük. A számos gyógyító tehetséggel megáldott egyén mellett nem egy szélhámos, kuruzsló is a figyelem középpontjába kerül. Az egészségében megromlott, kétségbeesett ember gyógyulása érdekében minden reménysugárban kapaszkodót vél felfedezni. A népi gyógyászatban felhalmozódott és hasznosított tapasztalati tudás sokszor valóban sikereket ér el, ami feledteti az ugyancsak szép számmal előforduló sikertelen próbálkozásokat. Történelmünkben visszatekintve a népi gyógyászat és főleg annak vadhajtása, a ku- ruzslás fellelhető dokumentumait vizsgálva rá kellett döbbenni a fent említett emberi mentalitás változatlanságára. A kuruzslókkal, a kuruzslással, annak számtalan módozatával a néprajztudomány foglalkozott és napjainkban is szinte folyamatosan jelennek meg a gyűjtések eredményei.1 Kutatásaimat az a szándék vezérelte, hogy a levéltári dokumentumokból kiszűrhető tényanyagot összegyűjtve történelmi adalékokkal egészítsem ki a témában felhalmozódott ismereteket. A gyógyításnak az a módja, melyet a mindenkori hivatali hatalom kuruzslásnak nevezett, üldözött és tiltott tevékenység volt. A titokban végzett „gyógyításnak” írásos nyomai alig maradtak meg. Ezért azt a pontot kellett megragadni, amikor a „kuruzsló” a törvény kezére került, azaz ellene büntető eljárást kezdeményeztek. A Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszékének iratait átnézve 1800 és 1850 között 22 olyan konkrét bűnügyi periratot találtam, amelyek a Kiskun Kerületben is tevékenykedő kuruzslókra vonatkoztak. Természetesen ennél lényegesen többször és többen foglalkoztak gyógyítással, de a sikeres gyógyulásokat csak a néphagyomány őrizte meg, írásos dokumentumai alig lelhetők fel. A legtöbb perbefogott Félegyházán, Szabadszálláson és Halason tevékenykedett. A tanúvallomások szerint a vádlottakat csak a bíróság nevezte kuruzslónak, a tanúk „gyógyító”-nak, „tudós asszonyának, „táltosának vagy „bűbájos tudo- mányú”-nak mondják és hiszik őket. Vallomásaikban a sikertelen gyógyítás miatti keserűség, és a félelem a „gyógyítótól” egyaránt felbukkan. Az általam vizsgált időszakban a Kiskunság egyik legnevezetesebb és dokumentumaink szerint leghosszabb ideig „gyógyító” kuruzslója volt a Szvatsik házaspár. Szvatsik János és felesége Pásztor Terézia 1823-ban kerültek kuruzslás vádjával a Jászkun Kerület Fenyítő Törvényszéke elé. A július 22-én Félegyházán lefolytatott per szerint2 a házaspár hamis útlevéllel járta a kerület helységeit és pusztáit és kuruzslással, azaz „károk visszatérítésével” ámított. Szvatsik Jánost ugyanezen törvényszéken már 1806-ban is 25 pálcára ítélték, mert „noha az orvosi tudományt nem tanulta mindazáltal Szentesen, Kiss-Teleken és más helyeken, tsábítgatván az együgyű népet, azoktól hamis orvosságért summás pénzt felsze56
