Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Gosztonyi Péter: Szovjet csapatok Magyarországon
tevékenykedett a szovjet hadsereg, és személyi vesztesége 35 000 fő volt. Magyarországon viszont még egy szűk hónapig sem tartottak a harcok — és lám, háromezer katonát vesztett a hadsereg!1 Budapest utcáit és tereit 1956 december közepéig vigyázták a szovjet páncélosok, párosán állva, éjjel-nappal őrizve a régi-új rendet. Kádárék közben szervezték az új karhatalmat, mivel más fegyveres erő nem létezett az országban. A rendőrség a forradalom alatt szétesett, a néphadsereg szintén — egyébként is még afelett sem történt döntés, hogy legyen-e a jövőben egyáltalán magyar honvédség? Volt ávósok és belügyes nyomozók, no meg görög partizánok (a görög polgárháború Magyarországon letelepített veteránjai) adták az 1956. november közepén úgy-ahogy felállt „Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom” elnevezésű tiszti különítmények zömét. Létszámuk Budapesten például november 30-áig 4557 fő volt (részleteiben lásd Szabó Árpád: A Magyar Forradalmi Honvéd Karhatalom, Budapest 1976). A 38. összfegyvememi hadsereg novemberben az egész Dunántúlt ellenőrzése alá vonta. A magyar 6. hadtest csapatait jórészt feloszlatták, miután őket helyőrségeikben november 4-én lefegyverezték. Ezt tették egyébként a Magyar Néphadsereg többi alakulatával is. A 13. összfegyvememi hadsereg Magyarország középső részeit — a Duna—Tisza közét és északon a Borsod megyei részt — vette ellenőrzése alá. 1956. november 6-ától Budapest szovjet városparancsnoka K. Grebennyik vezérőrnagy lett. Ő volt szovjet katonai részről a felelős a fővárosban történtekért. December elején — diszkréten és rejtve — Hruscsov Budapestre érkezett. Saját szemével akart meggyőződni a helyzetről. Adzsubejtől, vejétől tudjuk, ekkor határozta el, hogy a szovjet hadsereg tüntető jelenlétével lehetőleg nem ingerli a rebellis magyarokat. Utasítására december végére eltűntek a T—54-es páncélosok a budapesti terekről és utcákról. 1957. január 1-jétől jórészt megszüntették a szovjet járőrözést is a fővárosban. Decemberben egyébként megkezdődött a 13. és 38. hadsereg egyes hadosztályainak kivonása Magyarországról. A közel-keleti háború ugyanis november közepére befejezést nyert. Amerika erőteljes vétója, a szovjetek fenyegető kardcsörtetése London és Párizs irányába jobb belátásra kényszerítette a szuezi háborús kaland kivitelezőit. Megszűnőben volt a közel-keleti válság. így katonapolitikai okokból sem volt szükség arra, hogy a szovjet hadsereg két hadilétszámra emelt hadsereget tartson Magyarországon. Illetékes szervek Moszkvában eközben úgy döntöttek, hogy a lázadásra hajlamos magyarok megfékezésére megemelik a jövőben Magyarországon megmaradó szovjet csapatok létszámát. A különleges hadtestből — Fomin szerint 1956 november végén — megalakult a szovjet hadsereg Déli hadseregcsoportja. Ez hét, illetve nyolc hadosztályból (kb. 120 000 főből) állt. Konyev marsall intézte a dolgokat. Előzékenyen megkérdezte Kádár Jánost, vajon a hadseregcsoport élére Lascsenko tábornokot nevezzék-e ki? Fomin, aki a beszélgetést tolmácsolta, így emlékszik vissza a jelenetre: „Kádár nem tudott a kérdésben állást foglalni, így szokása szerint vállat vont. A szovjet vezetők ebből azt a következtetést vonták le, jobb lesz Lascsenko személyét ejteni. Ilyen előzmények után jött szóba a második esélyes: M. I. Kazakov hadseregtábornok...” 1956 után: az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet csapatok 1957 márciusában Kádár hosszabb időre Moszkvába utazott. Itt dőlt el Magyarország további sorsa. A szovjet vezetés végleg ejtette Rákosi Magyarországra való visszatérésének kérdését, és ekkor történt intézkedés arról is, hogy a jövőben lesz-e önálló magyar hadsereg? Ismeretes, hogy a néphadsereg újjászervezése lényegében 1957 májusában indult meg, de még éveknek kellett eltelni ahhoz, hogy két haderőnemen kívül más fegyvernemi vagy szakcsapatok is legyenek. (Repülő-hajózó tiszti kiképzés például csak 1960-ban indult meg.) 76
