Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 10. szám - Gosztonyi Péter: Szovjet csapatok Magyarországon

Moszkvában ejtettek szót a szovjet csapatok magyarországi állomásozásának jogi alapjainak rendezése felől is. Ismeretes, hogy e vonatkozásban 1955. május 15-e óta semmi sem történt. A magyar forradalom után a szovjet kormány sietve tető alá hozta a katonai egyezményt Romániával és Lengyelországgal. Most Magyarország volt a soron, úgy, ahogy ezt a szovjet kormány egy 1957. március 28-i nyilatkozatában megfogalmazta.

Az „Egyezmény a Magyar Népköztársaság kormánya és a szovjet Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének kormánya között, a Magyar Népköztársaság területén ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok jogi helyzete tárgyában” című hosszú nevű szerződést 1957. május 27-én kötötték meg Budapesten. Szovjet részről A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és G. K. Zsukov, a Szovjetunió honvédelmi minisztere írta alá az okmányt, amelyet a magyar kormány részéről Horváth Imre külügyminiszter és Révész Géza honvédelmi miniszter jegyzett. Az Egyezmény — ismereteink szerint — 19 cikkből állott, amelynek egy részét a „Népszabadság” 1957. május 29-ei száma közölte. Először és utoljára — mert a további évtizedekben ezt az egész szerződést igyekezett a pártállam a közvéleménnyel elfeledtetni. Kényes téma volt és maradt ez, amiről jobb volt hallgatni a kommunista dialektika alapján: „amiről nem beszélünk — az nincs!”

Az Egyezmény a Magyarországon „ideiglenes jelleggel” tartózkodó szovjet haderő szükséges jelenlétét az USA, a NATO és a nyugatnémet haderő agresszivitásával, illetve revansra vágyó hajlamával magyarázta. A nyugati imperialisták kardcsörtető politikája Európa és az egész világ békéjét fenyegeti. „Az agresszió elleni közös védekezés biztosítására” szolgálnak a Magyar Népköztársaság területén ideiglenes jelleggel tartózkodó szovjet csapatok — így áll ez az Egyezmény bevezető részében. A cikkelyekben sok mindenről esik szó — három lényeges dologról azonban nem olvashatunk: milyen erőben állomásoznak ezek a szovjet csapatok Magyarországon? Hol vannak helyőrségeik és ki fizeti magyar- országi tartózkodási költségeiket? Elképzelhetőnek tartom, hogy ilyen dolgokról az akkori magyar kormány nem sokat kérdezett — túlságosan is függő helyzetben volt a Szovjetuniótól. (Tudomásom szerint napjainkban a mai Honvédelmi Minisztérium levéltárában kutatják ezen Egyezmény-e.n alapuló további szovjet—magyar szerződéseket, de ezeknek még nem jutottak a nyomára .. .)2

Mindenesetre Kádár és csoportja — a szovjet csapatok jelenlétét tudván maguk mögött — a kemény kéz politikájához nyúlt. Nem lehet véletlennek mondani, hogy éppen május végén tartotta Biszku Béla belügyminiszter az MSZMP KB politikai előadássorozatában a referátumát: „Ma számunkra a legfontosabb: határozottan kitartani a proletriátus diktatúrájáról szóló lenini tanítások mellett” — címmel. És hogy 1957 júniusa, az MSZMP ismert pártértekezlete után (amely többek között alapul szolgált az ötvenhatos forradalmárokkal szembeni kegyetlen és nagyméretű leszámolásra, megtorlásra) megkezdődött a forradalom még eddig átmentett vívmányainak (pld. a munkástanácsoknak) a radikális felszámolása.

Egy évvel később alkalom lett volna megszabadulni a szovjet csapatok magyarországi jelenlététől — a világpolitika kedvező alakulása és Hruscsov a realitásoktól diktált jóindulata függvényeként. 1989-ben (!) ugyanis kiderült, hogy amikor a szovjet pártvezető 1958 áprilisában Budapestre látogatott, felajánlotta Kádárnak a szovjet csapatok kivonását az országból.3 Hruscsov úgy vélte, a magyar kormány ez időben erősen tartja a gyeplőt a kezében, belső forrongástól nem kell tartani, és az akkor már meglévő szovjet rakétaarzenál elég biztosíték az esetleges külföldi agresszorok fékentartására. Kádár azonban visszautasította az ajánlatot. Később sem változtatott e döntésén, akkor, amikor 1958 májusában a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének moszkvai ülése keretében tartott kétoldalú magyar—szovjet megbeszélésen ismét felmerült a magyarországi szovjet katonai bázisok felszámolásának lehetősége. A már idézett Adzsubej szerint Kádár — a „szocialista hazafi” — így válaszolt Hruscsovnak: „Hruscsov elvtárs, azt hiszem jobb, ha a szovjet csapatok Magyarországon, és Rákosi Önöknél marad!” (Valóban: Kádárt nem zavarta a szovjet csapatok magyarországi jelenléte. Ő csak Rákositól tartott, attól hogy visszatérhet az országba és visszaszerezheti a hatalmat. . .)

77