Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Sándor Iván: A karnevál harmadik napja (A kilencvenegyes esztendő -- 7. Műfajok vagy poétikák - miközben a történetem hintája…
tudatot epikai tudattá. „Mivel azonban a regényben prezentált világ képét és létállapotát a veszteglésre ítéltség uralja, s ha nem létezik az előbb és az utóbb, csak a groteszkül megnyújtott pillanat jelenidejűsége, akkor történet sincs, a történetnek és az epikai tudatnak elemi transzformáción kell átmennie... a külső-belső történés helyére egy köztes kiterjedés kerül, a gépies pótcselekvés félelmetes monotóniája, melyhez adekvát nyelvi formát nem a történetelbeszélés, hanem az elbeszélő leírás biztosít.” Konklúziója: az üldözöttség, fenyegetettség, veszélyeztetettség eszméjének rendelődik alá a regény formaeszménye, vagyis az eszmerendszer epikai szerkezetként „működik”. Fontos (érdekes?), hogy — a mai csehszlovákiai magyar elbeszélésről meditálva — „viszont” joggal kéri most számon, hogy mindaz, ami történelmi szomorúságként rakódott le a felvidéki magyar életben, „a múlt eseményeiként válik a megformálás elemévé, míg az elmúlt fél évszázad alig hagy nyomot az elbeszélésben”; jó lenne, jegyzi meg kritikailag, ha ez az irodalom „egyértelműbb lenne a közérzetnek a kifejezésében és vállalásában, amely a jelenkort jellemzi”. Az epikai formává szervülő eszmerendszerek és a történelmi tények, meg a nyomukban támadt közérzet és tudat epikai kifejezésének formagazdagsága, mint esztétikai igény ugyan nincs egymással ellentétben, ám jelzi azokat a poétikai mozzanatokat, amelyeket a mai prózának kell meghaladnia, hogy aztán a teória a meghaladás, vagy meghaladásképtelenség helyzetét tovább elemezhesse. Ebben a poétikai kontextusban, gondolom, bizonyára újabb értelmezést kíván majd a tudatregény, az önreflexió, tágabban a diszkurzív megjelenítések és formai szerkezetek kapcsolata. A világszétzilálódásban így sűrűsödnek ezen a nyáron az esemény tények és az epikai tájak (miközben a regényíró a kéziratpapír fölé . . .) (Folytatjuk ) 1991. július