Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Sándor Iván: A karnevál harmadik napja (A kilencvenegyes esztendő -- 7. Műfajok vagy poétikák - miközben a történetem hintája…
6. Mit lát hát a korhelyzet, a korszellem epikai kifejezésére formákat kereső regényíró? A nyugtalanság fokozódását, ama folyékonyság szétágazását. A nemzetállami törekvések, a kiszakadások a korábbi dekrétumokkal létrehozott szervetlen, amorf, fenntarthatatlan államalakzatokból, miközben egyes pontokon autonómiák megteremtésének reményét keltik fel, más ponton — nem függetlenül tehát az önrendelkezési jogok emitt való biztosításától, amott — a kisebbségek újabb formák közötti veszélyeztetettségét hozzák magukkal. A határok (egy országon belüli, országok közötti) folyékonnyá válása meghökkenti az e századi európai doktrínákra alapozott nyugat-európai szemléletet. A gazdasági vezető hatalmak az európai békeművet alapozzák, ám ma még nem tudják eldönteni, mi a nagyobb veszély erre a békeműre, az önrendelkezési jogok, az autonómiák megvalósításának hiánya, vagy a megvalósulásukkal járó, az eldurvulásig kemény folyamatok. Az európai integráció közös terve (vágya?) mögött kirajzolódnak az angol, a francia, a német Európa-politikák közötti érdekkülönbségek. Ennek következtében a régi rendszerből új rendszerbe való áthatolás kísérlete közben néhány konzekvenciával szembe kell néznünk: továbbra is a magyar kisebbségek vannak Közép-Európában a legveszélyeztetettebb helyzetben; Nyugat-Európa (az USA- val együtt) egy ponton túl sem gazdasági, sem politikai vonalon nem lép túl azon (a nem túl jelentős) támogatáson, amit átalakulásunknak eddig biztosított; egyáltalán nem dőlt el, hogy az a folyékonyság, amelyik az európai békemű megteremtésének körülményeit (számunkra is) előnyösen befolyásolhatja, egy ponton nem fordul-e (elsősorban körülöttünk és bennünket is érintően) a balkanizálódás irányába. Mit mond minderről az író? Konrád György azt mondja: drámák következnek, de remélhetőleg ezek történelmi távon „termékeny drámák” lesznek; Esterházy Péter azt mondja: „A kétértelműségek lassú, konok, elszánt újbóli birtokbavétele, ez lesz a kilencvenes évek ...” Mit tennék ehhez hozá? A forróháborús, a hideg- háborús, az atompattos korszak után a másféle európai rend korszakát hozta el az ezredvég. Ezen a nyáron három új feszültségcentrum rajzolódott ki: a) az önrendelkezési jogok, kisebbségi autonómiák biztosításának, a konok nemzetállami törekvések zátonyain való túljutásának vagy megfeneklésének feszültsége; b) az európai egység szabadsággondolata, s ennek az elvnek a gazdaságilag legerősebb hatalmak érdekein át való létrehozásának ellentmondásos folyamataiból fölcsapó feszültségek; c) általában a nem lineáris európai (és persze mögötte világ-) mozgás, amellyel — miközben új távlatokat nyit — együtt jár a lealázó plágiumérzés (olyan ismerős az egész), és ennek nyomasztó hatása a személyes és közösségi mentalitásokra, az általános korszellemre. 7. Ilyen mozaikokból transzformálja a regényíró a kor látványát és szellemét epikai vízióvá. Nem históriai analízisre törekszik. Ilyesmiben nem illetékes. Azt érzékeli és próbálja magában rendszerezni, miképpen törik a mozgások-mentalitások a tojás héját belülről. Néhány ötvenhat év előtti mondatot idézek: „. . . az irodalom kis világán túl mekkora zavar a nagyvilágban! Trianon odacsapta Magyarországot 38
