Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma - III. felvonás)
ALINKA (sírva fakad) Margit, ne hagyj minket magunkra. MARGARÉTA Mihez kezdhetnénk nélküled?! MARGIT Itt van már mellettem az én atyám. Égi atyám, akinek földi atyám felajánlott. Őrködöm oldalán a ti sorsotokon is. Ne sírjatok, ne legyetek szomorúak, hanem örvendezzetek. IV. BÉLA (feláll, a Margit ágy a fejéhez megy, letérdepel) Kislányom, drága kislányom . . . MARGIT (apja fejére teszi a kezét) Királyatyám, köszönöm, hogy eljöttél. Úgy vártalak! IV. BÉLA (akadozva) Annyi mindent el akartam mondani neked, de most úgy érzem, hogy képtelen vagyok értelmesen beszélni. MARGIT Nyugodj meg, drága édesapám. Ne beszélgessünk, csak maradj még. IV. BÉLA (csendesen) Adj nekem erőt, leányom, hogy a te utadról soha semmi se tántoríthasson el. Kérjed Istent, hogy könyörtelenül sújtson le reám, ha méltatlanná válók tehozzád, hatalmas leányom. Ó, mi lesz velem nélküled? Mi lesz a magyarokkal és Magyarországgal nélküled? MARGIT (biztató mosollyal) Méltó királya voltál és méltó királya leszel Magyarországnak. Hivatásodat éppoly példamutatóan betöltőd, mint egykor Szent István fivéred. És ne nyugtalanítson többé a magyarok távoli jövője sem. Istennek nagyon fontos, hogy a magyarság mindig elég erős legyen küldetése teljesítéséhez. Nem véletlenül választotta ki Isten éppen a magyarságot, hogy a népek harmonikus együttműködésének biztosítója legyen. Igen, Isten gondját fogja viselni Magyarországnak. Őrködik, hogy a Kárpát-medence ereje mindig, minden körülményben megtörhetetlen maradjon. IV. BÉLA (elérzékenyülve) Leányom, mi végre vigasztalsz most engem ily szép megnyugtató szavakkal? MARGIT (nagy erőfeszítéssel) Drága királyatyám . . . Isten vigyáz Magyarországra. Én leszek Isten szeme, amelyet sosem vesz le Magyarországról. IV. BÉLA Leányom, neked itt kell maradnod a földi világban. Én nélküled ... Mi leszek én nélküled? MARGIT (nagy on fáradt an, akadozva) Édesapám, az én sorsomba én már nem szólhatok bele. Bocsáss meg nekem, ha vétkeztem ellened: indulatos szavaimat, engedetlenségemet. És még egyszer köszönöm, édesapám, hogy annak idején felajánlottál engem Istennek, és hogy meggondoltad magad, amikor vissza akartál venni tőle. (Még folytatná, de nincs hozzá ereje.) IV. BÉLA (felzokog, majd erőt vesz magán) Leányom, kérem áldásodat népemre és országomra. MARGIT Isten áldása rajta, királyatyám. Béla király feláll, megcsókolja leánya homlokát, hátramegy az apácák mögé, majd ismét letérdepel. OLIMPIÁDESZ (csendesen) Az áldozat sorsa beteljesedett. CSENGE (kiabál) Legyen átkozott mindenki, aki a Margit nővérünk földi győzelmét akadályozta! OLIMPIÁDESZ (hangosan) Mindenható Istenem, Ó, tudom én, hogy amit Margitnak nem sikerült megvalósítania itt a Földön, azt csak Te végeztetheted el, hát kérve kérlek, ösztönözd Margit követésére az egész magyarságot. Bejönnek Paulus, Fülöp és Marcellusz. Mindhárman letérdepelnek. És kérem Tőled azt is, Istenem, hogy őrködj azon, hogy itt a Kárpát-medencében mindenkoron érvényesüljön a Margit igazsága, s világosítsd meg a jövendőbeli magyar királyok és vezető férfiak elméjét is, ha képtelenek lesznek felfogni a Margit eszméit, eszményeit, célkitűzéseit, a margiti küldetéstudatot, miképpen az én elmémet most, ebben az órában megvilágosítottad, és kérve kérem, bocsásd meg nekem, parányi szolgádnak, hogy a Margit kiválasztottságát én magam képtelen voltam felismerni, hogy számtalan jeleit az ő megváltói küldetésének én a magam eszével képtelen voltam megfejteni. 26
