Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma - III. felvonás)
PAULUS (megfordul, közelebb lép Marcelluszhoz) Marcellusz atya, mi lenne, ha egy értelmes mondatot is mondanál ma? FÜLÖP (ő is visszafordul) Marcellusz, mi nagyon aggódunk lelkiállapotod miatt. MARCELLUSZ Nekem is van egy kérdésem, amelyikre nem tagadhatjátok meg a választ! Figyeljetek rám! Még mindig állítani meritek, hogy a latin nyelvű keresztény műveltség egyeduralma nincs veszélyben?! (Felemeli a hangját.) Mert ha veszélyben van, akkor Margit által valóban Isten üzent a magyaroknak! PAULUS Menjünk innen, ne hallgassuk ezt tovább. Megfordulnak, de Marcellusz elállja a kijáratot. MARCELLUSZ (élesen) Egyházunk fejedelme nem minden katolikus országon tartja úgy rajta a szemét, mint a mi országunkon! Cáfoljatok meg, ha tudtok! Hát ellenőrizték-e lelkiismeretesen a Szentszék tisztségviselői, hogy Olaszországban, Franciaországban, Németországban vagy Angliában valóban minden anyanyelvű kódexet elégettek?! Ha nem tudtok erre határozott választ adni, akkor egy percet se késlekedjetek, hanem rohanjatok a pápa őszentségéhez, és figyelmeztessétek rá, hogy leghalaszthatatlanabb kötelessége, hogy azonnal szolgáltasson igazságot. ( Torkaszakadtából.) Mit fog válaszolni a magyarok kérdéseire évszázadok múlva az egyház, ha kiderül, hogy az angol, francia, német, olasz és a többi, a magyarnál fiatalabb és fejletlenebb nyelveken anyanyelvi írásbeliség bontakozott ki, amikor Magyarországon még mindig a magyar nyelvű könyvek elégetése volt a főpapok kedvenc szórakozása?! FÜLÖP Azonnal állj félre az útból, Marcellusz! MARCELLUSZ (mereven nézi őket, majd valamivel nyugodtabban) Csak miután megesküdtetek, hogy a lelkiismeretetek tiszta. Margithoz csak tiszta lelkiismerettel szabad bemennetek. (Szünet, majd fanatikusan.) A Margit betegágyánál jelen lesz Isten! Van-e bátorságotok Istennek a színe elé járulni?! Sötét. 6. kép Az ápolóházban. A Margit ágya körül térdepelnek: a fiatal apácák, IV. Béla és Olimpiádesz. ILONA (hosszú csend után) Margit asszonyunk, könyörülj rajtunk, ne hagyj itt minket. ANNA Margit nagyasszonyunk, könyörülj rajtunk, ne hagyj minket magunkra. BENEDIKTA Margit, Istennek leánya, ne hagyj minket magunkra. CSENGE Elhallgassatok most! Margit beszélni akar. MARGIT (elmosolyodik) Isten kinyilatkoztatta szándékát. Értésemre adta, hogy csekély emberi szenvedésemmel a magyarok sorsán való őrködés jogát váltottam meg. ERZSÉBET Dicsőség Istennek és leányának, Margitnak! MARGIT Ha a Földön nem győzhetek már földi eszközökkel, akkor halálom után győzedelmeskedem, ezt adta értésemre Isten. (Rövid csend, majd erősebb hangon.) Isten oldalán állva Istent befolyásolhatom a magyarság ügyében — idők végezetéig. APÁCÁK EGYÜTT A Földön nem győzhetett földi eszközökkel, de halála után győzedelmeskedik Isten oldalán állva, Istent befolyásolva a magyarság ügyében! Idők végezetéig! MARGIT Igen, az én létemnek egyetlen értelme: őrködés a magyarság sorsán évezredeken át — egészen az idők végezetéig. KATARINA (kiabál) Margit nővérem, ismét elbizonytalanodtam! Ne hagyj minket magunkra. STEFÁNIA Margit, legszeretettebb nővérünk, ne hagyd magára e kolostort. Üres marad, elviselhetetlenül üres marad. ILONA Nem fogjuk kibírni a kolostori életet nélküled! SZABINA Könyörögj érettünk, gyenge lelkű apácákért, Istennek leánya. 25
