Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma - III. felvonás)
MARGIT Ne, Olimpiádesz. Láthatod, hogy lecsatolhasd, még szorosabbra kellene húznod. De nem lehet szorosabbra. És már úgyis mindegy. (Erőtlen hangon.) Csúnya látvány, takarjatok be. OLIMPIÁDESZ (ismét felzokog, majd szipogva) Kovácsmesterért küldetek. Le fogja róla vágni. Hát meg kell ettől szabadítanunk! MARGARÉTA De hát azt én sem tudtam, nem tudtam, hogy úgy kapcsolta magára, hogy képes volt úgy feltenni, hogy ne lehessen levenni... hogy ő maga se képes levenni. Rögtön szóltam volna ... rögtön. Vagy megakadályoztam volna, hogy feltegye! ALINKA (sír) Sejtenem kellett volna, ó, hát hogy lehet, hogy én ezt nem sejtettem meg. MARGARÉTA Én nem akadályoztam meg, megakadályozhattam volna, de nem akadályoztam meg! Nem érdemiem meg, hogy nekem megbocsássatok! Ne bocsássatok meg nekem, és kérjétek Istent, hogy ő se bocsásson meg nekem! Büntessetek meg, nincs olyan büntetés, amit meg nem érdemelnék! Azért nem akadályoztam meg, hogy felvegye a vasövet, mert gyűlöltem . . . mert irigyeltem . . . Nem rohantam oda hozzá, hogy megakadályozzam, csak mondogattam magamban, hogy hadd fájjon neki, ha már mindenben túl akar tenni rajtunk, hát csak rajta, rajta. (Ordít.) De én azt már nem láthattam, hogy ilyen szorosra köti fel, és én azt hittem, hogy bármikor lecsatolhatja! Mégsem érdemiek kegyelmet, engem korbácsoljatok halálra, üssetek engem agyon, tapossatok engem agyon! (Leveti magát a földre, zokog.) CSENGE Le kell venni róla, mindenképpen le kell. Engedd meg, Margit, hogy levegyük. Segíts nekünk. MARGIT (csendesen) Nyugodjatok meg, nem is fáj már. Csenge, takarj be. Csenge képtelen megtenni. Csenge, nagyon szépen kérlek, takarj be. Nyugodjatok meg. És higgyétek el, hogy nem is fáj már. OLIMPIÁDESZ (betakarja Margitot, majd letérdepel) Mindenható Istenünk, segítsd meg őt! Mutasd ki a Te véghetetlen hatalmadat, és mentsd meg őt. Már csak te mentheted meg. Tégy csodát! Tüntesd el a Margit leányodat halálosan szorító vasövet, és gyógyítsd be legszeretettebb leányod sebeit. MARGIT (nyugodtan) Jézus Krisztust sem vették le az ő keresztjéről. . . még életében ... Folytatja, de nem hallatszik, elnyomja hangját az apácák jajgatása és zokogása. 5. kép Egy nappal később. A vendégházban IV. Béla, Marcellusz és Olimpiádesz. A király fel-alá sétál, a provinciális atya és a priorissza egymás mellett állnak. IV. BÉLA Beszéljetek már! Miért nem figyelmeztettétek, hogy Istennek csak a haragját váltja ki azzal, ha megpróbál szenvedésben túltenni az Ő fián?! MARCELLUSZ (bizonytalan hangon) Mi a szöges vasövről csak akkor szereztünk tudomást, amikor már nem lehetett segíteni rajta. OLIMPIÁDESZ (nyugodt hangon) Ami szabad volt Isten fiának, az miért ne lenne megengedett Isten leányának? IV. BÉLA (előbb gyűlölettel néz Olimpiádeszre, majd lehajtja a fejét; motyogva) Isten leányának? Igen... Isten leánya . . . Igen, igen. Igen, régóta nem az én leányom ő már. OLIMPIÁDESZ Nyugtasson meg téged, nagy király: Margit boldognak érzi magát. Mert hitnek hitével hiszi, hogy kínszenvedésének van értelme. Hisz a győzelmében. MARCELLUSZ Igen, tanúsíthatom én is, hogy . . . IV. BÉLA (felordít) Ne tanúskodjatok itt nekem, hanem mentsétek meg! (Magába mélyed, majd megtörtén.) Miért nem parancsoltátok meg az apácáknak, hogy ne 23
