Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma - III. felvonás)
is evett, ma is. Igaz, hogy csak néhány kanál levest. Hogy a láza ismét felszökhet, erre nem is gondoltunk. Nekem kellett volna ellenőriznem. Engem büntess, fejedelemasz- szony. Én vagyok a hibás. OLIMPIÁDESZ Legalább most hagyjátok Margitot békén! Kifelé innen! MARGIT Olimpiádesz drága, jól érzem magam. Semmire sincs szükségem. És ne küldd ki a nővéreimet. Csak ezt kérem tőled. Nem fárasztanak. Csak felvidítanak. Ne büntesd meg őket, és ne küldd ki őket. OLIMPIÁDESZ Nem büntetem meg őket. Magamat fogom megbüntetni. Mert nem ügyeltem fel rád . . . MARGIT Az éjjel is itt üldögéltél. OLIMPIÁDESZ Hát ébren voltál? MARGIT Úgy tettem, mintha aludnék. Margaréta lép be, Olimpiádeszhez siet. OLIMPIÁDESZ Én szerencsétlen! Nem tettem a homlokodra a kezem, hogy lássam, forró-e. Féltem, hogy felébresztelek. MARGARÉTA (elsírja magát) Napok óta nem aludt egy percet se! Hát hogy aludhatott volna?! Krisztus Urunk se aludt a kereszten! (Letérdepel.) Bocsáss meg nekem, Margit nővérem. Eldöntöttem, hogy elárullak. Eldöntöttem, hogy tiltásod ellenére szólok a fejedelemasszonyunknak. (Ismét felzokog.) OLIMPIÁDESZ Ne bőgj, hanem beszélj! Miféle árulásról beszélsz te?! MARGARÉTA (kétségbeesetten) Bocsásd meg nekem, Margit, hogy elárullak. De én nem vehetem a lelkemre, hogy . .. Csak én leskelődtem, amikor Jézus Urunk szögeit a testedbe süllyesztetted, csak én tudom, hogy azóta nagyobb kínszenvedést állasz ki, mint Jézus Krisztus a keresztfán, de most fejedelemasszonyunk és nővéreink is megtudják, mert fogadalmamat megszegem, elárullak! Hát nem bírom tovább! Nem hallgathatom el, hogy mire voltál te képes! (Sírva folytatja.) Hát azért olyan gyenge, azért ömlik róla a verejték, mert öt nappal ezelőtt keresztre feszítette magát. . . azazhogy... OLIMPIÁDESZ Mit zagyválsz te itt?! MARGARÉTA Margit, engedd, hogy megmutassam nekik! MARGIT Nyugodj meg, Margaréta, nem haragszom rád. De tudod, hogy nem tartozik rájuk sem. CSENGE (megrázza Margarétát) Beszélj már! Hát mi lehet az, amit mi sem tudunk, akik mindig mellette vagyunk?! MARGARÉTA (kiabálva) Mondtam, hogy keresztre feszítette magát! Amit Jézus Krisztussal tettek a katonák, amikor szögeket vertek a testébe, azt Margit önkezével tette meg! OLIMPIÁDESZ Nyugodj meg, leányom. (Margithoz fordul.) Sejtem, mi vette el a Margaréta eszét. Azt imádkoztád füle hallatára, hogy kész lennél átélni Jézus Urunk minden fájdalmát? MARGARÉTA (sikoltva) Valóságosan a kereszten fekszik! A szögek élesek, és behatoltak a testébe! És megölik a szögek! OLIMPIÁDESZ Vezessétek ki innen Margarétát! Margaréta hirtelen lerántja Margitról a takarót. Az apácák megdöbbenve nézik Margit derekát. Hosszú ideig képtelenek megszólalni. (Felzokog.) Margit, Margit, édes leányom, szegény édes leányom! MARGARÉTA Öt napja tartja az a vasöv a testében a hosszú, éles szögeket! És én nem szóltam! Én nem akadályoztam meg. OLIMPIÁDESZ (erőt vesz magán; gyengéden Margithoz) Levesszük, leányom. Én veszem le. Szegény, édes leányom. Ó, hogy juthatott ez a te eszedbe? Hát hogy volt neked ehhez erőd? Ennek a fájdalomnak az ezredét nem állhatja ki földi ember. (Ráteszi kezét az öv csatjára.) 22
