Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma - III. felvonás)
az ország világi és egyházi hatalmasságai képesek lesznek megtagadni, és aztán tovább, talán századokon át zúdulnak Magyarországra pusztító csapások, míg egy áldott nemzedéke a jövendő magyarságának méltónak nem talál tátik Isten által a margiti eszmékhez, célkitűzésekhez, küldetéstudathoz, leküldi akkor Isten e szerencsés magyar nemzedék megsegítésére Margitot — aranykornak fogják maradékaink nevezni azt a korszakot. O, hát a mienk is azzá válhatna, hiszen Margitunk itt van még közöttünk! STEFÁNIA (kiáltva) Hát mit tehetetlenkedünk késlekedvén, ha az a legszentebb kötelességünk, hogy a Margit akaratának, Isten kiválasztottja, Isten leánya akaratának alávessük magunkat, minden magyar, a királytól és az érsektől a legkisebbekig, hisz másképpen az anyanyelvi műveltségek háborújában képtelenek leszünk helytállni, és akkor Istentől rendelt küldetését sem lesz képes a mi magyar népünk méltóképpen betölteni! CECÍLIA Nézzük tiszta lélekkel a fényt, amely ismét megjelent a Margit feje fölött, és fogadjuk be lelkűnkbe a Margit akaratát, Isten leányának az akaratát. ERZSÉBET (sikoltva) Isten magához veszi leányát, ha nem bizonyítjuk be neki azonnal, hogy leánya megváltói küldetése legszentebb ügye most az országnak! ANNA (kiáltva) Tettünk-e mi bármit is annak érdekében, hogy minden magyar lelkét bevehetetlen várrá erősíthesse a Margit által annyiszor magasztalt magyar küldetéstudat?! Olimpiádész lép be, döbbenten figyeli, mi történik. Senki nem figyel fel a megjelenésére. Mert ha mi tetteinkkel nem érdemeljük ki, hogy Margit közöttünk maradjon, akkor Isten itt fogja-e hagyni legszeretettebbjét országunk földjén?! KATARINA Nem bírom tovább! (Letérdepel.) Istenem, bocsáss meg nekik. (Halkan imádkozik tovább.) CSENGE (kiabál) Itt vannak-e már a főpapok és a főurak, itt van-e már a király?! Kérjük Istent, hogy erőnket megezerszerezze, megmilliárdszorozza, hogy erőszakkal idekísérhessük őket, ha nem jönnek önszántukból! Igyekezzünk, mert Isten hamarosan elveszíti türelmét! OLIMPIÁDÉSZ (előlép) Mi történik itt?! Éppen lázadást szítasz, Csenge?! CSENGE Az lázadó, aki Margitnak nem engedelmeskedik. OLIMPIÁDÉSZ Nem az vajon, aki a királynak és az ország törvényeinek nem engedelmeskedik?! És az apácák közül vajon nem az lázadó-e, aki a kolostor törvényeivel szembeszegül?! CSENGE Csak az lázadó, aki Margitnak nem engedelmeskedik, mert Margittal van az Igazság, az Ország és az Isten! OLIMPIÁDÉSZ (a Margit ágya fejéhez megy) Margit, te hogy tűrheted, hogy . . . Margit erőtlenül fekszik, alig van eszméletén, a magas láztól ég az arca, verejtékezik. Margit leányom, szegény leányom, szegény. (Zsebkendőjével törölgeti a Margit arcát, homlokát.) Mindjárt itt lesz az orvosfráter, meggyógyít ismét, biztosan meggyógyít, biztosan. MARGIT (erőltetve a beszédet) Nincsen már az orvosfráterre szükség, drága Olimpiá- desz. OLIMPIÁDÉSZ Fiatal vagy és erős. A legfiatalabbak közül is a legerősebb, ezt mondta nekem Rudolf barát, valahányszor aggódva kérdezősködtem egészséged felől. MARGIT (mosolyogni próbál) Te jóságos vagy, és igazságos és erős a lelked, Olimpiádész. Legyen erőd megbocsátani az én apácanővéreimnek is. Szépen visszaköltözik a békesség az ő lelkűkbe, ha már én nem leszek közöttük. OLIMPIÁDÉSZ (a lányokhoz) Miért nem jelentettétek, hogy a láza ismét felszökött?! Vagy nem azért gyűltetek az ágya köré, hogy felügyeljetek rá?! ALINKA Hiszen úgy tűnt, sokkal jobban van, mint tegnap. Hiszen még evett is. Tegnap 21
