Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma - III. felvonás)
az a Sátán szolgája.Távozz körünkből Sátán szolgája, távozz Isten leányának közeléből! KATARINA (kiáltja) Ilyen beszéddel nem téríted el attól a szándékától, hogy halálra sanyargassa magát! Cinkos akarsz-e lenni elpusztításában?! CSENGE (egyre fanatikusabban) Isten leánya örökké élni fog! A mi életünk értelme pedig, hogy őt megismerhetjük, tanítványaiként követhetjük, szolgáljuk akaratát, tanúságot tegyünk cselekedeteiről és szavairól! Minden szavát megjegyezzük, lejegyezzük, közkinccsé tesszük, minden szavát és minden cselekedetét! És meg ne próbáld elvenni tőlünk, tanítványaitól, követőitől, megvilágosítottjaitól életünk értelmét! (Szónokolva). Margitot már az egész magyarság elfogadta Megváltónak! És mert elfogadta, csak tőle kaphatta vissza önmagában való hitét, biztonságérzetét, méltóságtudatát! Margittól kapta vissza a legfontosabbat is: annak hitét, hogy az Istentől rendelt küldetését ezután is méltóképpen betöltheti! Nem véletlenül született Margit, a magyar Megváltó éppen a tatárvész évében! A magyarság Margitnak köszönheti Isten pártfogolását, megbecsülését! És én hittel hiszem azt is, hogy hálából minden magyarnak minden időben legszebb, legnagyobb, legszentebb akarata lesz: méltóvá válni Margithoz! A Margit szava Isten szava: minden magyar számára megsérthetetlen törvény! Amit Margittal üzent nekünk Isten, abban ki kételkedhet?! JUDIT (hosszabb csend után; a Csenge lelkesedésének hatása alatt) Csenge nővérünk igaz szavai után én ezt is megkérdezem: mi, a domonkos szerzetesrend írástudó apácái teljesítettük-e a mi legszentebb feladatainkat, amelyeket Margit nővérünk szabott elénk?! Nem, hiába adatott meg nekünk, hogy a közelében éljünk, hogy naponta hallgathattuk tanításait, láthattuk szemünkkel kínszenvedését, még mindig nem teljesítettük a legnyilvánvalóbb kötelességeinket sem. Már évekkel ezelőtt arra érdemesített minket Isten, hogy Margittal megüzenje: a magyar nyelvet időszerű lenne régi magasságába felemelnünk, a magyar irodalom újjáteremtését minden erőnkkel elősegítenünk, mert nagy veszedelmeknek nézhetünk elébe, ha nyelvünk tovább satnyul, ha hagyjuk, hogy helyét továbbra is a lelkűnktől idegen latin nyelv bitorolja! BENEDIKTA (ö is fanatikusan) Legfontosabb feladatunk a magyar irodalom újjáterem- tése, kibontakoztatása és egész népünknek a magyar írás-olvasás megtanítása! És irodalmunk által a magyar küldetéstudat méltó megbecsültetése! A latin nyelvű kódexek lefordítását miért ne kezdhetnénk el éppen a mi kolostorunkban?! A nagy munkába bekapcsolódnának aztán az ország többi kolostorai! Ne várakozzunk tovább tétlenül! Mert ezt akarja Margit, mert ezt parancsolta meg nekünk a Margit szavával Isten! ILONA (sikoltva) Ha nem engedelmeskedünk a Margit akaratának szerzetesi fogadalmunkhoz méltó szorgalommal és alázatossággal és fegyelmezettséggel, jaj nekünk akkor, ezerszeresen jaj nekünk akkor! ALINKA (élesen kiabálva) Ha nincs szemünk az Isten és a Margit igazságának látására, fülünk az Isten és a Margit igazságának meghallgatására, akkor Isten Margitot az ő égi trónusához felemeli, minket pedig büntetésnek büntetésével büntet! SZABINA (fanatikusan szónokol) Gyülekezzék minden magyar hatalmasság, világi és egyházi hatalmasságok, minden megyének tisztségviselői, az erdélyi megyéktől, a Felvidék megyéitől, a Dunántúl megyéitől Közép- és Dél-Magyarország megyéiig minden megye minden világi és egyházi hatalmassága, minden ispán és minden püspök, az esztergomi érsek és maga a király is, ide Margit szenvedésének helyszínére, hogy Isten szavait Margit közvetítésével meghallgassák, mert ha nem jönnek idejében, hogy meghallgassák Margitot, akkor Isten magunkra hagy minket, magyarokat, megvonja tőlünk bizalmát, a reánk bízott szent küldetés betöltésére alkalmatlannak nyilvánít minket, Margitot pedig elviszi akkor a mi földi országunkból az ő égi birodalmába! És ha így a magyar országnagyok és egyházfők méltatlan magatartásukkal a Margit halálát okozzák, akkor veszedelmek után veszedelmek szakadnak országunkra, már a mi életünkben reá szakad az első iszonyatos csapás, ha Margitot 20
