Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 10. szám - Kocsis István: Árpád-házi Szent Margit (dráma - III. felvonás)
országom és népem és az egész kereszténység biztonságos jövendőjét, ezt én már bizonyosságnak bizonyosságával állítom. De nyugodj meg: Isten közvetlen támogatását kiérdemiem. Erről rövidesen meggyőződhetsz. KATARINA (ellenségesen) Hát akkor türelmetlenül várom a napot, amelyiken erről valóban meggyőződhetek. STEFÁNIA (hirtelen feláll, Margit fölé hajol, megcsókolja, majd könnyeivel küzdve) Margit nővérem, én hosszú ideig gyűlöltelek, de most nagyon szeretlek, senkit jobban nem szeretek és tisztelek tenáladnál, és most már tudva tudom, hogy mindabból, ami a világban történik, a földi jelekből és az égi ékből te vagy hivatott a leghelytállóbb következtetéseket levonni, a magyarság legégetőbb, legsúlyosabb kérdéseit felvetni, ezekre a magyarság jövőjére nézvést a legüdvözítőbb megoldást megtalálni! És ... ALINKA Hagyd már abba. Légy tekintettel arra, hogy pihenésre van szüksége. STEFÁNIA (nem lehet elhallgattatni) És sosem bocsátom meg magamnak, hogy olyan későn ismertem fel én is, hogj nemcsak azért vagy rendkívüli személyiség, mert a magyar király leánya vagy. És most fogadom neked, hogy írástudóként minden erőmmel küzdeni fogok azért, hogy anyanyelvűnknek régi méltóságát visszaadjuk. MARGIT (csendesen) Köszönöm, Stefánia. Ha sok pártfogója van a magyar írásbeliség ügyének, nyugodtabban távozom a földi világból. KATÁRINA (ismét kitör) Ilyeneket ne mondj, Margit, hogy nyugodtabban távozol a földi világból! Hát hogyhogy nem vagy képes megérteni, hogy sokáig élned kell, és erőben, egészségben kell megvívnod harcodat szép célkitűzéseid valóra váltásáért, mert szenvedéseddel és haláloddal te nem érsz célt: ha a Jézus Krisztuséhoz méltó is a szenvedésed, a halálod nem a győzelem kapuját nyitná meg, mint az ő halála az ő győzelméét; hiába vannak neked is hű követőid és tanítványaid, azok ilyen tehetetlen emberkék, mint én és mint mi mindannyian, többiek, és halálod után nem válna országos mozgalom jelképévé a ciliciumod és a korbácsod, mint ahogy legyőzhetetlen mozgalom jelképévé vált Jézus Urunk keresztje! MARGIT (csendesen) Istent én a magam pártjára állítom, és ha én erőtlen vagyok is, egyre erőtlenebb, nagy az ő ereje, és meglássátok, hangos szóval hitet tesz mellettem, és akkor győznek a mi eszméink. Ha győzelmük nem halálom előtt következik be, akkor utána . .. KATARINA (ismét éles hangon) Nem Isten akaratából, hanem tudásod, tehetséged, rátermettséged által vagy te leghivatottabb vezetője népünknek! A magyarok minden sorskérdésére fogékony lelked és eszed ösztönzésére figyeltél te fel és nem mennyei sugallatra... CSENGE (elébe áll; gyűlölettel) Mit akarsz te Margittal és mivelünk elhitetni érthetetlen és illetlen szavaiddal?! KATARINA Meg akarom menteni Margitot! Van-e jogom hozzá?! CSENGE A hitétől akarod megfosztani. KATARINA Ne a szenvedésben, az önsanyargatásban, az önpusztításban higgyen, hanem tudásában, rátermettségében, elhivatottságában, fogékony lelke sugallataiban! Hát hogy ne próbálnám megmenteni az életét, ha hiszek abban, hogy szép, igaz, hatalmas terveit képes ebben a földi életben megvalósítani?! CSENGE Miképpen valósíthatja meg itt és most és a maga erejéből?! Mivel kezdje?! Mivel folytassa?! Sorold már! KATARINA Ő maga jön rá, miképpen valósíthatja meg! Ő mindent jobban tud, mint mi. CSENGE Miért avatkozol akkor bele a küzdelmébe?! KATARINA Hogy életben maradjon. Hogy legyen ki irányítsa a küzdelmet célkitűzései megvalósításáért. CSENGE (gyűlölettel nézi Katarinát, majd fanatikusan) Margit nem fog meghalni, ha keresztre feszítenék, akkor sem halna meg, mert halhatatlan, mert Margit Isten leánya, miképpen Jézus Krisztus Isten fia volt, s aki ezt megkérdőjelezni, cáfolni meri, 19
