Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Tóth István Gábor: „Egyszer jövő lesz úgyis” (Markó Béla pályájáról)
tevésével jelzi költői jelenlétének irányultságát. A vers címében bujkáló József Attila-i párhuzam pedig a magyar költészet egészéhez való viszonyulását is jelenti. E két szabadvers szerkezeti felépítése hasonlít egymáshoz. A sorátlépéses (enjabement) technikával a költő a gondolatritmus folyásának enged szabad teret. A versmondaton belül azonban változó a ritmus: hol sodró, hol pedig szaggatott. A versépítés tudatosságát tükrözik az ismétlések, amelyek a szavak adott feszültségét egy magasabb szintre transzformálják, a látomás képsorait szélesítik, s előkészítik a következő látomásra. Az örök halasztás kötet három ciklusának verseit összefogják a — fekete-piros-kék — kirándulások. Sok a feltételesség e versekben. A költőnek küzdelme a hiteles jelenlétért folyik, amelyben a lírai énnek nincs konkrét helye. * * * Az ötödik verseskönyvben ( Talanítás, 1984) az előző kötet groteszk-látomásos megközelítései egységesebben és nyersebben folytatódnak. A fosztóképzőkkel jellemzett mindennapi élet, a valóság különböző alakváltozásai a létezés ellehetetlenülését tükrözik. Mintha Petri György: Körülírt zuhanás verseivel tartanának rokonságot. A filozofikus alapállás rokonsága és az ábrázolásbeli ironikus-önironikus tárgyilagosság hasonlósága adja meg a kettejük közötti párhuzam lehetőségét. Markó e kötet groteszk helyzeteiben a lírai-én elszemélytelenedési folyamatát megszünteti. A világ esik szét, s nem a költői személyiség. A többnyire konkrét személyiség helyzeteivel szembesül az olvasó, habár ez nem kizárólagos célja a szerzőnek, mégis ez az uralkodó, s nem a látomásokban szétfoszló általánosság. A költő nem hátrál a valóság folyamatai elől, hanem töredékességében is több oldalról közelíti meg a rendetlenség számbavételét. Markó Arany Jánosról írott tanulmányában megfogalmazza törekvéseinek lényegét. „A mi esztétikánk, korunk esztétikája nem szereti a tökélyt, nincsen érzéke a harmóniához, és torzókat termel, néha lélegzetelállítókat — reménykedve abban, hogy előbb-utóbb rálel egy lehetséges rend visszfényére a versben, a szoborban, a bomló szerkezetű regényben. A kerek és megbonthatatlan egységű művek, a groteszk felhangok nélküli, borzongató tragikumot sugalló zárt struktúráknak talán végképp bealkonyodott. A «nyitott mű» másfajta esztétikát, másfajta világképet kíván, olyant, ami értékítéleteiben nem használja a szép és a csúnya fogalmát, számára ezek nem mondanak semmit.” A költő „nyitott művei” egy novelláskötet teljességével sorolják a mindennapi élet tárgyi kellékeit, torzulásait. A ketrecek mögött ugráló „állatkerti majmok már falanszterben élnek”, beszűkült mozgásterük látszat-szabadságában „széklábat faragnak”, s egy-egy esztétikai megoldást megkockáztatnak olykor munkájuk közben, míg a fülledt dzsungelek szabad példányai saját örömükre „sixtusi kápolnát ugrálnak fejünk fölé”, ahová csak vágyakozhatnak az állatkerti látogatók. (Kedves Madách Imre) A kötet egészére jellemző az ezredvég borzalmaival szembenéző költői magatartás. A szorongató versvilágot a játékos-groteszk ötletek tartják egyensúlyban. Az előző kötetek színszimbolikája egyszerűsödik. Pontosabban, elfogynak a színek: a fekete és a szürke az uralkodó. A zöld szín csak a gyerekkorra emlékező verssorokban bukkan fel a fiatalkori naivitás szinonimájaként. A Milyen színű a tücsök? versben a kényszerű „eltücskülés” veszélye fenyegeti a költőt. E kényszerűség azonban mindenkit meghatároz valamennyire, valamilyen irányban. Önkéntes lemondással próbálják rendszerint megelőzni. „Nézek körül, s hát mindenki leszokóban borról /nőről, dohányról is, mert jön a cirrózis, az impotencia/, a tüdőrák, jön a végső feketeség...” A lépcsőházban az életet a férgek, csótányok masírozásai jelentik, szemben a körülmények által önmagukat mozdulatlanságra ítélt emberekkel. A tücsökké változás képe e térség írójának novellabeli bogárrá változására enged asszociálni. E századelő groteszkjét mintha újból tanulnánk: „Lehetne minden óriási, s lehetnék én is hóban üldögélő, / napszemüveges bogár, akkora, mint egy traktor, akkora mint egy 98
