Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Beke György: Nemzet, nemzeti kisebbség, önazonosság (Beszélgetés Fábián Ernővel)
a szökött rabszolgákról szóló törvényt hozták, kereken kijelentette, hogy ilyen törvényt mindenkinek, már az első alkalommal, meg kell szegnie... A másság iránti tolerancia elválaszthatatlan a korszerű identitástudattól. A korszerű identitástól elválaszthatatlan a hagyományok és más értékek kritikai átvétele és folytatása, a valóság tényeinek tisztelete. Nem illúziókban, téveszmékben, megalapozatlan mítoszokban kell hinni, hanem ahogy egykor nagyságos fejedelmünk, Bocskai István mondotta: a „dolgot önmagában” nézzük, a világ reális rendjét és helyzetét. A közösséggel — a nemzettel vagy nemzeti kisebbséggel — való azonosulás elképzelhetetlen ésszerű önvizsgálat nélkül, és ugyanakkor nyitott a világkultúra alkotásainak befogadására, mert nem zárkózhat be önmagába. A leggyakoribb ferdítések és hamisitások a történeti múlt elferdítésénél fordulnak elő. Múltismeret nélkül nem beszélhetünk korszerű identitásról. De ez a tudás és eredetismeret, amennyire lehetséges, tudományos kell hogy legyen. Nem a jelent, a jelen politikai érdekeit kell, hogy visszavetítse a múltba. Ez az egész eljárás, ha csak a rosszat, megvetésre érdemeset láttatja, akkor rombol, bénítja a cselekvést és önbecsülést, ha pedig mindenképpen a jóra, nemesre, kiválóságra összpontosít, akkor a kivagyiságot, a másság iránti türelmetlenséget duzzasztja fel. Elsősorban önmagukat kell jobban és a valóságnak megfelelően megismernünk. Gondolj arra, hogy Széchenyi István nem a más nemzetiségűeket, hanem a magyarokat akarta magyarosítani, hogy jobban megismerjék azt, ami naturaliter hungarica. A korszerű identitás mindig nyitva kell, hogy tartsa a társadalomba és a nemzetek közösségébe való organikus, egyenértékű beilleszkedést, s nem utolsó sorban, az ésszerű cselekvést. — A közösségi, nemzeti, nemzeti kisebbségi azonosulás eleve adott, áthághatatlan törvény? — Végső soron a közösséggel való azonosulás az egyén szabad elhatározásától függ. Herdernél a néphez tartozás nem egyéni döntések eredménye, a faj, a nyelv, a tradíciók határozzák meg. Olyan adottság, mely bizonyos értelemben kizárja a választást. Ezt ma nem fogadhatjuk el, s főleg nem tehetjük kizárólagossá. Aki magyarnak vagy franciának érzi és tudja magát, azonosul választott közössége érdekeivel, az magyarnak vagy franciának tekinthető. Az úgynevezett törzsközösséget az elsajátított nyelv, kultúra, az identitás milyensége határozza meg, semmiképpen sem az etnikai származás. Valakinek a családfája lehet geneológiailag törzsökös, de ettől éppúgy lehet rossz magyar vagy rossz francia, mintha egyetlen törzsökös nagyapja se lett volna. A liberális-demokratikus társadalomszerveződés szoros kapcsolatban áll a nemzeti és kisebbségi identitás milyenségével. Csak demokratikus, tehát uralom nélküli társadalomban beszélhetünk korszerű identitásról. Az antidemokratikus társadalmak, különösen a totális rendszerek, az identitást elkerülhetetlenül eltorzítják, az egyén és a közösség többé nem lehet önmaga. — Miben egyezik, illetve különbözik egymástól a nemzeti és a nemzeti kisebbségi, nemzetiségi identitástudat? — A magyar nyelvben a nemzetiség kifejezésnek (fogalomnak) több jelentése is van. Jelenti a valamely nemzethez való tartozást éppen úgy, mint a kisebbséget egy másik, uralkodó nemzet országában. De kifejezheti azt is, hogy egy nemzet milyen jellegzetességekkel, tulajdonságokkal különbözik egy másik nemzettől. A XIX. században, de századunkban is, most még fokozottabb értelmezéssel, az államnemzet fogalmába bekebelezték a nemzeti kisebbségeket (más szóhasználattal: nemzetiségeket) is. Ezzel szemben a nyelvnemzet fogalma az azonos eredetű, nyelvű, kultúrájú embereket foglalja magában, függetlenül lakóhelyüktől és állampolgárságuktól. Humboldt egyik 1792-es művében, címe Eszmék az állam hatásköre határainak megállapítására, elválasztotta és szembeállította az államot és a nemzetet, anélkül, hogy a nemzet fogalmát szabatosan meghatározta volna. — Amibe valószínűleg belejátszott az akkori sajátos német helyzet: az egységes német nemzet roppant sok államra való szétdaraboltsága. Lélektanilag ez a jellegzetes német út.. . — Nem a lélektani motivációkat vizsgálom most, hanem a megállapításai érvényét. Humboldt szerint az állam erőszak, szokások vagy törvény útján bizonyos viszonyokat 89
