Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Lukácsy Sándor: Széchenyi és Vörösmarty
És mégis-mégis fáradozni kell. .. [...] S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé, Unatkozunk s hitvány madár gyanánt Posvány iszapját szopva éldegéljünk? (Gondolatok a könyvtárban) „ . . . csak tőlünk függ vízcsatornák, gőzhajók által Édenné bájolni a most olly nagy részben sivatag honunkat; csak mitőlünk viruló kerteket, szorgos gyárakat, szabad embereket állítani oda, hol ma róka s farkas lappang, szomorú jószág teng és szolganép henyél. . (Stadium, 247) Itt még e föld, mély sírjaiból Az elhúnyt ősök lelke szól. Munkát reá s szabad kezet: Dicső kert lesz a sír felett... (Jóslat) „Elérik valaha a nemzetek az erkölcsiség s értelmességnek azon magasságát, bízom a perfectibilitas szellemében, midőn egy nemzeti famíliának minden tagja a szerencse s dicsőség templomátul egyenlő távolságra helyeztetve, abba mindegyik beléphet, ki belbecse által oda felemelkedhetik, s midőn némi alkotmány még egy piramisnál erősebb golyóhoz lesz hasonló, mely mint a csillagok milliárd évekig bomlatlan forognak tengelyeik s napjaik körül, úgy fogja most tőlünk nem is sejdített boldogság és nagyság fényében századokon keresztül háborítlan összehangzásban végre megdicsőült lényekhez közelebb emelni az agyag fiait. De mily messze áll az emberiség még ezen ponttul, midőn a lefolyt századok bizonyítása szerint a respublicák eddigi próbái — pedig semmi egyéb mint egyedül intelligentia híja miatt — mindig sikeretlenek valának; s csak azért tartatának és tartatnak némi magokat s másokat misztifikáló okoskodók által szabad respublicáknak, mert az ezernyi heloták, római rabszolgák s amerikai szerecsenek égbe-kiáltása még nem hangzott elég erősen az emberiséget megvető embernek füleiben: hogy az iszonyú hazugság!” (Stadium, 27) Irtózatos hazudság mindenütt! [■■■] Oly fényes elmék a sár fiait A sülyedéstöl meg nem mentheték! Hogy míg alig bír a föld egy zugot, Egy kis virányi a puszta homokon, Hol legkelendőbb név az emberé, Hol a teremtés ősi jogai E névhez „ember!” advák örökül — Kivéve aki feketén született. .. (Gondolatok a könyvtárban) „Nevetséges vagy inkább szomorú dolognak kell-e mondani, ha valaki nagy számú gúlája s több gabnavermei mellett is koplal, vagy szinte éhen hal? [. ..] Már ez mért van így — s ennek úgy kell-e lenni, vagy tán nem kellene ...” (Hitel, 21) 56
