Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Lukácsy Sándor: Széchenyi és Vörösmarty

Vörösmarty elégedett lehetett a gróf figyelmének e jelével, s még inkább megtisztelve érezhette magát, amikor Széchenyi bizalmasan tájékoztatta a Hitel megírásáról; azt persze, nem tudhatta a költő, hogy e bizalomban rajta kívül még húszán részesültek, nemcsak íróbarátai, hanem a gróf vadásza is.

Széchenyi mindenesetre számított rá, hogy Vörösmarty részt vesz nagy tervei megvalósításában. Akadémiai ügyekben tartósan együttműködnek; az alapító kikérte Vörösmarty véleményét az alapszabályok módosításáról, a költő pedig lelkesen érvelt Széchenyi javaslata mellett, hogy az Akadémia indítson közhasznú folyóiratot gazdák és kézművesek számára. A pesti színház körüli vitában Vörösmarty a gróf elképzeléseit támogatta, Széchenyi lóversenyeinek díj serlegeire pedig tucatnyi verses jelmondatot írt. Ezeket az epigrammákat, persze, nem sorolta be művei közé (az egykorú lapok lóversenyrovatában találtam meg őket), de komolyan vett munkája lapjain is végzett irodalmi szolgálatot Széchenyi vállalkozásai érdekében. A fátyol titkai című vígjátékában az egyik ifjú az épülő Lánchídhoz siet lányszemlére, egy másik szereplő pedig („gazdag földesúr”) valóságos propagandabeszédet mond Széchenyi törekvései mellett: „Ismét új gőzerőmű, hajó és kocsi egyszersmind, mely szárazon, vizen egyiránt sebesen jár. Felséges találmány, mely népet néppel, országot országgal s világrészt világrésszel összeköt, s nekünk rósz útaink, nyomorú lovaink, féketlen, hídatlan Dunánk.” A technika iránti lelkesedés s a keserű nemzetkritika egyaránt Széchenyire utal, akit a politikai betét végén a nemes úr, meg nem nevezve, ekként invokál: „bocsáss meg nagy hazafi lélek, ki napszámosává szegődéi hazádnak, bocsáss meg a megrögzött panaszkodónak! gyors hajóid, mint jobb jövőnek hirdetői, már szegdelik Dunánkat...”

„ . . . a költő gyakori vendége Széchenyinek” — így jellemezte viszonyukat Komis Gyula. Közös munkálkodásuk szükségessé tette, hogy — legalább időnként — többé- kevésbé rendszeresen találkozzanak, de gyakori vendégeskedés Széchenyi naplójából, mely igen ritkán — 1828-tól 1847-ig huszonnégyszer — említi a költő nevét, nem olvasható ki, s ha kapott is egy-egy ebédmeghívást Vörösmarty (a napló szerint mindössze négyszer), más akadémikusokkal együtt kapta, vélhetően amolyan munkaebédre. A két nagy szellem viselkedésében mindenkor volt némi távolságtartás. Ha levelet ír Vörösmarty, „Méltóságos Gróf.” megszólitással kezdi, és „alázatos szolgája” formulával fejezi be. Wesselényivel, Teleki Lászlóval, noha főrangúak voltak, Vörösmarty tegeződött, Széchenyivel erre nem is gondolhatott. Legföljebb — élve a költészet előjogával — versben.

Őrizzen sorsod s nemtöd a közszeretettől,

Nagy lehet illy áldás, ámde fölötte gyanús.

Akkor óhajtsd azt, hogy téged mindenki szeressen,

Majd ha ez árva hazát mindenikünk szereti.

A rangbéli különbség nem akadályozta meg Vörösmartyt abban, hogy vitatkozzék Széchenyivel. Az Athenaeum 1841. szeptember végi és októberi számaiban terjedelmes írást tett közzé a gróf nagy port kavart könyvújdonságáról, A kelet népéről. Részletesen ismertetve a könyvet, bírálta is, és bár tisztelettel szólt Széchenyiről, határozottan Kossuth oldalára állt, noha vele sem mindenben értett egyet.

Vörösmarty cikkében nagy helyet foglal el Széchenyi művészetpolitikájának bírálata. A gróf kicsinylőn és gúnyosan szólt Ferenczy István szoborterveiről, Vörösmarty szenvedélyes hangon vette védelmébe őket. A művészettel együtt az egész nemzeti kultúrát, az irodalmat is. „Hiszi-e a szerző [ti. Széchenyi], hogy kifejlett irodalom s művészet nélkül nincs nép, melly a nemzet magas nevét megérdemlette volna?” „Hiszi-e, (...) hogy irodalom nélkül a nyelv elnyomorodik vagy végre kivész, művészet nélkül magasabb nemzeti érzelmek nem vernek gyökeret?” Érthető a felforrósodott retorika, mely elüt a többi rész higgadt hangnemétől, érthető a szónoki kérdéseknek Széchenyi ellenébe vetett sora: a költő, elégedetlenül az arisztokratikus kultúrairányítással, a legsajátabb ügye

52