Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Lukácsy Sándor: Széchenyi és Vörösmarty
Lukácsy Sándor Széchenyi és Vörösmarty V_^zéchenyi és Vörösmarty alakját először Asbóth János vonta párhuzamba. Hagyományos példákra hivatkozott: Periklész kora adta a három nagy tragédiaírót, Augustusé Vergiliust és Horatiust, Erzsébet Angliája Shakespeare-t. Nem mintha uralkodók és államférfiak teremtenék a költőt, a művészt, de minden kor közös bélyeget nyom nagy fiaira. Ezért „én úgy érzem, hogy e nevek: Széchenyi és Vörösmarty, Kossuth és Petőfi, Deák Ferenc és Arany János annyira összetartoznak, mint ahogyan összetartoznak azok az egyes hangok, melyek együtt adják meg zengő harmóniájukban az akkordot.” „Széchenyi és Vörösmarty a tettekre ébredés; Kossuth és Petőfi a lázas küzdés; Deák és Arany az alkotás.” Korábban másféle párhuzamokat kerestek. 1836-ban a kolozsvári Nemzeti Társalkodó cikkírója így vélekedett: „Bajza a literatúrában az, mi gróf Széchenyi a politikai pályán. Mind a kettő erős, állhatatos, csüggedhetetlen, bátor lélek, mind a kettőnek sok ellensége van az igazmondásért, de sok barátja is, talán több.” Harminc évvel később Gyulai Pál úgy látta, hogy Vörösmarty — mint a kor egyetemes költője — eszmei rokonságban állt a századnak mind a három epochális politikusával: „a Széchenyi által megindított reform- mozgalom [szülte] a Szózatot, a Honszeretetct mintha Deák sugalmazta volna, az Országházán Kossuth heves szelleme érzik. Vörösmarty költészete huszonöt év alatt átélte az ellenzék minden fázisát, s e korszaknak úgyszólva megtestesülése.” Mindezek a vélekedések csupán plutarkhoszi rámára szabott, kidolgozatlan hasonlítga- tások, életrajzi és filológiai támogatás nélkül. Széchenyi és Vörösmarty két évtizedes kapcsolatáról eddig keveset írtak. * * * Mikor, hogyan ismerkedtek meg? Széchenyi naplójában először 1828. november 14-én bukkan fel a költő neve: „Besuchte Schedius, Vitkovics, Vörösmarty, Bartal.” A gróf ekkortájt igyekezett irodalmi bázist teremteni magának Kisfaludy Károly körében, melyhez Vörösmarty is tartozott; ez hozta kapcsolatba őket, vagy Vörösmarty költői munkássága vonzotta? Semmi nyoma, hogy a Zalán futását olvasta volna, ellenben fölfigyelt A magyar költő című versére, mely az 1828. évi Aurórában jelent meg. Széchenyi szeretett magyar költőket idézgetni, Berzsenyit, Virág Benedeket; a Hitel Írásakor úgy érezte, Vörösmartynál talál olyan poétái gondolatot, mely illett az előkelő hölgyek nemzeti közönyét panaszló kifakadásaihoz: „ha némán nézi a fiatal hölgy a hazafiúság legszebb tetteit, s azt anyanyelvén dicsérni sem tudja, nem használ akkor többé semmi...” — és idézi A magyar költő két első sorát: Jár számkivetetten az árva fiú, Dalt zengedez és dala olly szomorú . . . 51
