Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Hanák Tibor: Kor- és világkép (Széchenyi István szellemi portréjához)
Hetényi János és Eötvös József.45 Az utóbbi azt igyekezett bizonyítani, hogy „az államtudományokban csak úgy juthatunk kielégítő eredményekhez, ha azon módszerrel élünk, melyet Bacon a természettudományokra alkalmazott.”46 Hogy azonban Széchenyi elejtett megjegyzései az induktív módszerről tulajdonképpen már a természettudományos és pozitivista gondolkodás, nevezetesen a metafizika-ellenesség kikristályosodását készítette elő, illetőleg csírájában a metafizikával szembeforduló irányzatok alaptételeit tartalmazta, jó ideig nem vették észre Magyarországon. Széchenyi útmutatásainak világnézeti következményeit elnyelte a nemzeti feladatokra összpontosított gondolkodás. Széchenyi abban a tekintetben is messzeható reformot, a gondolkodás reformját indította el, mely csak azért nem vezetett világnézeti vagy filozófiai forradalomhoz, mert a korabeli magyar értelmiség más feladatokra figyelt. Valószínű azonban, hogy Széchenyi maga lett volna a legboldogtalanabb, ha azt kellett volna tapasztalnia, hogy az általa megkezdett út szellemi forradalomhoz és — amitől Francis Bacon félt — a vallás területén a hitetlenséghez vezet. Haladás Egy másik központi gondolatára, a tökéletesedés eszméjére viszont többen is felfigyeltek. A századforduló szociológiai és szociálfilozófiai munkái között egyesek Széchenyit már- már pozitivistának vagy a pozitivizmus előfutárának nevezték, amit persze csak az tett lehetővé, hogy a tökéletesedést azonosnak vették a fejlődéssel. Az evolucionizmus felsőfogalma alá így aztán besorolható volt Darwin biológiai elmélete éppúgy, mint Herbert Spencer organikus társadalomtana és Széchenyi „perfekcionizmusa”.47 Még azzal az állítással is megpróbálkoztak, hogy Széchenyi voltaképp természetfilozófiái rendszert alkotott, melynek központi gondolata a fejlődés.48 Valójában azonban Széchenyi felfogásának leírásánál túlzás mind a „rendszer”, mind a „természetfilozófia”, mind az „evolúció” kifejezésének használata. Filozófiai értelemben nem alkotott rendszert Széchenyi, de nem is akart. Gondolkodásában van ugyan rendszer, de részben csak abban az értelemben, ahogy egy cikk, levél vagy könyv megírásához szükséges a szerkesztés, a közlendők rendezése; másrészt pedig kétségtelen, hogy programját és értékeléseit egyes központi tételek köré összpontosította, ám ez nem egyenlő egy sajátos (önálló) filozófiai szisztéma megalkotásával. Hogy épp természetfilozófiai rendszert hagyott volna hátra, merő képtelenség. Nem is foglalkozott természetfilozófiai kérdésekkel, csupán utalásokat tett ezekre a témákra, s példáinak jobbára illusztráló szerepük van. Az azonban igaz, hogy gyakran írt a haladásról, a nemzet és az emberiség tökéletesedéséről, bírálta a megmerevedést, a konzervativizmust, és az emberi életben, valamint a társadalomban is az egyik fő hajtóerőnek tekintette az előrejutás, fölkapaszkodás, a többet akarás szándékát. Hogy a magyarság elmaradottságát aláhúzza és haladásra ösztökéljen, a társadalmi életet összehasonlította az emberi szervezet fejlődésével, máskor meg egészségi állapotával: az egészséges testben állandó az aktivitás, míg a betegség gátol.49 Ezeket a metaforákat azonban nem lehet fejlődéselméletnek kinevezni. Az élő szervezet, az emberi test és a társadalom hasonlóságaira már az antik világban történik utalás. Ezenkívül a 18. század második felétől szinte a „levegőben volt” a haladás és a fejlődésgondolat, mint Herder vagy Condorcet írásaiból láthatjuk. Széchenyi ismerte ezeket a munkákat. Herder a természet és a társadalom haladástörvényéről, Condorcet az ember tökéletesedési képességéről, az ész fejlesztő szerepéről ír, és több enciklopédistánál is megtalálható az optimista hit, avagy Hegelnél a szellem önkifejlődésének gondolata. Mindez, ha nem is független tőle, de még igen messze van a Darwin által felfedezett fajfejlődéstől, a biológiai evolucionizmustól és ennek társadalomra való kivetítésétől. A biomorf elképzelések Széchenyi szinte egész aktív életének írásaiban felbukkannak, s az egyes módosulásokból láthatjuk, hogy észrevette a társadalom organikus felfogásának határait, de talán elégtelenségeit is, anélkül azonban, hogy elvetette volna. 18 éves korában szüleihez írt levelében — valószínűleg olvasmányai hatására — a tájakat a különböző 45
