Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Hanák Tibor: Kor- és világkép (Széchenyi István szellemi portréjához)

világához. Márpedig ez utóbbiból, az egyes esetekből, a tényekből kell kiindulni világnézete rekonstruálásánál éppúgy, mint nézeteink megformálásánál, a tudás kialakításánál. Széchenyi maga is ezt követelte, s ez alapvetően fontos módszertani tartozéka világképének, hiszen azt árulja el, hogy milyen utat ajánlott a világkép megalkotásához, hogyan képzelte el a koncepciók felállításának mikéntjét. Hagyatkozhatott volna az isteni szóra, a Szentírásra, vagy a fogalmak elemzéséből előálló levezetésekre, kiindulhatott volna Isten, illetőleg az első ok fogalmából, mint annyian tették előtte. Ezt az analitikus és deduktív módszert azonban túlhaladottnak tartotta. Igaz ugyan, hogy nem foglalkozott behatóan a következtetések logikai természetével, de főképp angol szerzők, Bentham és Smith, Francis Bacon és Stuart Mill művei alapján gyümölcsözőbbnek tartotta a fordított utat, az indukciót, vagyis az egyes esetek, rögzitett és ellenőrizhető tapasztalatok összegezését és a rájuk támaszkodó (fölvezető) következtetést. Ezzel olyan filozófiát és filozófusokat választott magának, mellyel/kikkel megelőzte a kortárs magyar gondolkodókat, és amellett a természettudományos módszer mellett foglalt állást, melynek jelentősége, teljesítőképessége és forradalmisága csak később bontakozott ki, máig érezhető, korunkat meghatározó hatással. Anélkül, hogy Széchenyi sokat törődött volna a vallásos világnézetét alapvetően érintő következményekkel, szinte gondtalan könnyedséggel írt „a feneketlen, határtalan metafizikáról” és a „régiség bölcseiről”, akik „visszás úton keresték a világ titkait”. Szerinte nem azon kell csodálkoznunk, hogy a régiek sokszor tévedtek, hanem „inkább az általok annyi nehézségek közt mégis feltalált némi igazságokon”.41 A korábbi filozófusok a világot okaiból akarták megérteni, célravezetőbb azonban a hatások, az „effektusok nyomán” keresni az okokat, vagyis az indukciót, az induktív következtetést kell alkalmazni. Az „induktiva methodus” a biztos, az előttünk levő, érzékszerveinkre ható „fonál végét” ragadja meg, ezt veszi „okoskodásaink alapjául”, nem pedig a „bizonytalan okot”. Szerinte az induktív módszer „a praxis lelke”, a „természet kulcsa,” de nem hiszi, hogy az emberek többsége hamar megismerkedik vele, mert ehhez „hosszú és rendszeres tanulás kell”. Leveleiben és műveiben nyomatékkai ajánlja Verulami Bacon megismerését és főművét, a Novum Organum Scientiarum-oi, mely az induktív módszer leírását tartalmazza.42 A szent-ágostoni „Tolle, lege” szellemében írja: „Lásd olvasó s tanuld Verulami Bacon munkáját!” Hogy ő maga valóban tanulmányozta ezt a művet, egyik naplójegyzetéből tudjuk, melyben beszámol olvasmányairól: „Másodízben olvastam el Bacon Organon Scientiariumát” ,43

Más kérdés, hogy Széchenyi István induktív eljárást akalmazott-e műveiben. Kétségtelen, hogy — főképp utazásai során — szinte itta magába a tényeket, jelenségeket, történéseket; fáradhatatlanul gyűjtötte a megfigyeléseket, hogy programjának összeállításánál minél több tapasztalatra támaszkodhasson. Mivel azonban műveiben, főképp a Hitelben összegezésekkel dolgozott, egyetlen központi gondolatot emelt ki tanulságként, eljárása deduktív jellegű. Rendszerint belátásaiból, történet- és társadalomfilozófiai nézeteiből, az emberszeretet elvéből és a hazafiság kötelességéből, tehát általános igazságokból vezette le a teendőket, ami természetesen nem zárja ki, hogy általános tételeinek legalábbis egy részét a tapasztalat tanítása, egyes esetek és élmények befolyása alapján fogalmazta meg. Indukció és dedukció kéz a kézben halad, de nemcsak azért, mert egy nem-, illetőleg fajfogalom alá tartozó összes egyedi esetből levont tanulságok is a dedukció erejével hatnak. Széchenyi utazásai során ezt gyakran láthatjuk. Ha tesz egy felhasználható megfigyelést (pl. Angliában a lótenyésztésről vagy a játékokról), az egyes esetek és tapasztalatok az előzettétel rangját kapják, melyből levonja, hogy a magyar viszonyokra is érvényesek. Vannak természetesen esetek, amikor elveti az ilyen következtetést, és épp arra figyelmeztet, hogy a magyar társadalmi körülményekre nem érvényesek egy külország tapasztalatai, berendezései, szokásai stb.

Bár Széchenyi István nem az első volt Magyarországon, aki Francis Bacon filozófiájával foglalkozott,44 de lelkesedése az induktiv módszerért nagyobb hatást váltott ki, mint a kis körben használt filozófiakönyvek magyarázatai. Kortársai azonban ezt a módszert szinte kizárólag csak a gyakorlat szempontjából, a társadalompolitika oldaláról érintették, köztük

44