Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Hanák Tibor: Kor- és világkép (Széchenyi István szellemi portréjához)
a Mindenhatóval kiki, mint legbensőbb meggyőződése súgja”38 — ám ebből aligha következtethetünk közömbösségre és nem választhatjuk el legbenső meggyőződéseit a politikától, mondván, hogy vallásosságának csupán másodlagos jelentősége van, mint a marxista vagy a marxizmushoz elszegődött történészek sugallni próbálták. Széchenyi élete végéig hű maradt vallásához, s hogy katolikusnak született, isteni kegynek vette. A Blick ben leírja, hogy fontos a katolikus vallás szabályai szerint élni, de az Üdvözítő a felebaráti szeretetet tekintette legfőbb parancsnak, s aki ez ellen vét, ha ezt nem követi „akkor valószínű, hogy a máriazelli búcsú járás, s az egyházi mysteriumaiba vetett föltétien hit nem elegendő az üdvösségének biztosítására.”39 Ezekben a fejtegetésekben a parancsok hierarchiájának leszögezéséről van szó, nem pedig a parancsok mellőzéséről vagy épp a kereszténységgel való „teljes szakításról”. Kétségtelen, hogy Széchenyi nem az elfogultságot és nem a bigottságot hirdette, de nem is kívánta az emberiséget saját vallásával boldogítani, vagy másoktól is megkövetelni a keresztény hit szigorú követését. Amint vallásosságából nem következett számára a hit kizárólagosító felfogása, a kereszténység misszionárius és „fundamentalista” értelmezése, még kevésbé szükséges logikai levezetéseket elvárni tőle világnézete egyéb vonatkozásainak kiépítésében. Találunk világfelfogásában természetesen olyan előfeltételeket és elképzeléseket, melyek mintegy adva vannak a vallásossággal, mint amilyen pl. a transzcendencia vagy a lélek halhatatlansága. Ezek közül egyeseket érint vagy kifejt írásaiban.40 Pszichológiai illúzió lenne azonban Széchenyi — vagy bárki más — gondolkodását és világképét olyan logikai egységnek felfogni, melynek központi tételéből vagy meggyőződéséből mint egy premisszából levezethető lenne minden megnyilvánulása, véleménye, állásfoglalása, cselekedete. Ennél sokkal bonyolultabb minden ember, hát még Széchenyi István lelkialkata! Ha csak a korszak hatásait vesszük is tekintetbe, számos egymásnak ellentmondó tényező, különféle személyek, áramlatok és irányzatok befolyása formálta felfogását. Ebben nem hanyagolható el sem a szülői ház, sem a vallásos környezet szuggesztiója, sem a császári ház szabályzatrendszere, vagy a bécsi társadalmi élet nyegleségei, sem Magyar- ország szociális és nemzeti problémái, továbbá olvasmányai, utazásokon szerzett tapasztalatai. Számos elem konglomerátuma volt jelen gondolkodásában: vallási remények és arisztokrata spleen, felvilágosodás és romantika, nemzeti érzés és európaiság, liberalizmus (szabadelvűség) és elvhűség, monumentális tervek és kicsinyes félelmek stb. egymásmel- lettisége. Azonkívül félreértés vagy túl nagy elvárás lenne, ha azon a címen, hogy Széchenyi világfelfogásáról beszélünk, kidolgozott és aprólékosan átgondolt rendszert, vagy a hivatalos professzorok szakértelmével kiagyalt filozófiát követelnénk meg, illetőleg egységes, tudományos módszerességgel kiépített világnézetet kérnénk tőle számon. Tudnunk kell — s ez nem lekicsinylés, hanem tény —, hogy egy magyar közlekedésügyi miniszter filozófiájáról, egy képzett közgazdász és politikus világképéről és világnézetéről beszélünk, aki több könyvet írt, és — ha szükségét érezte — nyilatkozott egyes filozófiai és tudományos kérdésekről. írásaiban számos témát érintett, részben érdekesen megvilágított, de csak keveset tárgyalt kimerítően, még kevesebbet rendszeresen. Azt is ajánlatos szem előtt tartanunk, hogy naplói, levelezése, könyvei és feljegyzései csaknem fél évszázadot fognak át (kb. 1815—1860); ez alatt az idő alatt fejlődött és változott gondolatvilága. Az egyes elemek kialakulásának, az ellentétes mozzanatok, a különböző nyomatékok módosulásának számbavételéhez azonban nem elegendők a rendelkezésünkre álló keretek. Indukció Az utóbbi fejtegetésekkel csupán arra akartam rámutatni, hogy a lélekrajz elkészítésénél nem sokra megyünk a deduktív eljárással. Ha levezetésekkel próbálnánk dolgozni, érthetetlen lenne, miként „következhetett” vallásosságából huszártiszt éveinek számos könnyelműsége, csapongó szerelmei vagy világfájdalma, avagy hogyan jöhetett létre letargiájából reformprogramja és tettrekészsége, — pedig mindez hozzátartozott életéhez, a tények 43
