Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - 200 éve született Széchenyi István - Hanák Tibor: Kor- és világkép (Széchenyi István szellemi portréjához)
közép-európai népek tudatára ébredtek saját nyelvük és kultúrájuk értékeinek.15 Abban is szerepe volt a számunkra komor jövendöléseivel, hogy felkeltette a magyar értelmiség ellenállását, a tiltakozásból fakadó szellemi erőket. Hofbauer Ami az irodalmon kívüli tényezőket illeti, nem hagyhatjuk figyelmen kívül szülővárosa, Bécs vallásos életét, annál kevésbé, mert az elmúlt rendszerben napvilágot látott Széche- nyi-irodalom ezeket a vonatkozásokat ideológiai nyakassággal lekicsinyelte, mellőzte vagy tagadta. Persze, ha egyes tudományos feldolgozások századunk nem-marxista kutatási eredményeit úgy intézik el, hogy ez „hazug Széchenyi-irodalom” volt,16 vagy ha épp Pauler Ákos, Prohászka Ottokár és mások Széchenyi etikájával és vallásosságával foglalkozó írásai sikkadnak el,17 akkor nem csodálkozhatunk, hogy torz kép alakul ki a „legnagyobb magyarról”. Pedig ha Széchenyi ifjúkorának szellemáramlatait kívánjuk számbavenni, semmiképp nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy 17—18 éves kora táján indult meg Bécsben az a hatásos katolikus megújulás, melynek egyik legfontosabb támaszpontja Széchenyi szülői háza volt a Herregasse-ban. Clemens Maria Hofbauer (1751—1820), „Bécs apostola” 1808-ban érkezett a császárvárosba és csupán szószéke, valamint gyóntatószéke segítségével rövid időn belül felrázta a közönyösségre hajló bécsieket. A katolicizmus a szentéletű redemptorista szerzetes számára nem intézmény és nem is csak tanítás volt, hanem bensőséges élmény. Hogy megújhodási mozgalma elterjedt az értelmiség köreiben is, főképp Friedrich Schlegelnek (1772—1829) köszönhető, aki ugyanabban az évben érkezett Bécsbe, mint Hofbauer. Nem kisebb jelentősége volt azonban a „magyar irodalmi mecénás”, Széchényi Ferenc házának.18 Hogy mily szerepet játszottak az itt megtartott szerdai és pénteki összejövetelek, abból is látható, hogy az idevonatkozó irodalom — pozitív értékeléssel vagy kritikusan — „Széchényi-klubról”, „Széchényi-klikkről”, és „Széchényi—Hofbauer-körről ír. Ide tartozott mindenekelőtt Zichy grófnő és többek között Georg és Anton Passy. Az utóbbi a Széchényi-ház könyvtárosa volt. Papember. Több egyháztörténeti és hitbuzgalmi munkát publikált, s kiadta a Széchényi—-Hofbauer- kör folyóiratának számító „Olajágakat” (Ölzweige), mely hozzájárult a katolikus romantika elterjedéséhez. A leírások szerint a Széchényi-házban elsősorban vallási és egyházpolitikai kérdéseket tárgyaltak meg, köztük azt, hogy a jezsuitákat miként lehetne és kellene visszatelepíteni Ausztriába; a másik csoport, a Schlegel—Hofbauer-kör pedig főképp filozófiai, irodalmi és művészeti kérdésekkel foglalkozott. Vallásosság Hogy Széchenyi István bekapcsolódott-e a Hofbauer-kör megbeszéléseibe, részt vett-e a kör egyes találkozóin, kérdéses. Ezzel kapcsolatban az 1819. november 17-ei naplófeljegyzését szokták idézni. Ekkor persze már 28 éves volt, és visszagondolva formál véleményt a szülői ház társaságáról: „Szüleim házában laktam, kikkel vajmi kevéssé érintkeztem bizalmasan, mivelhogy nézeteim, érzelmeim és gyakori távollétem őtőlük majdnem teljesen elválasztottak. Környezetük nem az én környezetem volt. Többnyire pedig papok — vagy olyan ifjú emberek voltak, kik természetes gyengeség, megrendült egészség és szorongások miatt már egy idő óta ájtatos, szent életmódot folytattak.”19 Hogy azonban ennek a naplójegyzetnek az alapján azt lehetne állítani, Széchenyi kiszakította magát a vallásos környezet befolyása alól, hogy hitközömbösség jellemezte volna gondolkodását, vagy épp „elutasítja a pozitív vallásokat, szertartásokat” és „gondolatai már a keresztény koncepcióval való teljes szakítást jelentik” — mint egyik Széchenyi-ábrázolásban olvashatjuk20 — több mint kétséges. 40
