Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1991 / 9. szám - Medvigy Endre: Seregek napja (Sinka István tíz ismeretlen verse elé)

Mihály 23 éves volt s az én féltestvérem, anyám második házasságából született.” Fábián Mihály honvéd az 1. magyar hadsereg katonája volt. Az 1. magyar hadsereg 1944. április 17-éig vonult fel Galíciában, arcvonala Sztaniszlavtól Kuty déli részéig terjedt. A körülbelül 180 000 fős hadsereg a támadó hadműveleteket 1944. április 17-én kezdte meg, az első napok előretöréssel teltek, a Dnyeszter és a Prut között fellángoltak a harcok. Április 18-án a kora esti órákban a Sándor harccsoport utcai harcokban elfoglalta Nadvornát, majd a következő napokban a Prut völgyében délkelet felé előretörve, Kolomea irányába nagy veszteségek árán folytatódott az előrenyomulás.

1944. július 22-én az oroszok a VII. hadtest védelmi sávjában indították meg támadásukat. Ottyinnál már az első nap 8 kilométer mélyen benyomták a védelmi vonalat. A magyar ellentámadás és a védelmi vonal megerősítése ellenére 1944. július 24-én a szovjet offenzíva áttöréssé erősödött. Fábián Mihály honvédnek az áttörést követően nyoma veszett. Sinka István versében augusztusra teszi féltestvére eltűnését és csupán néhány napot téved. A pontos dátumot a hadifogságból nagysokára mégiscsak hazatért Fábián Mihály leveléből ismerjük. A levelet 1958. augusztus 17-én, Nagyszalontáról írta a költőnek:

„Kedves Bátyám, először is kezdem én rajtam. Én 1944. július 28-án eltűntem, vagyis fogságba estem, hazajöttem 1948. XII. 6-án. Bizony hosszú négy év volt de eltőt ez is. Mikor hazajöttem hál Istennek még szegény szüléimét életben találtam, amit nem is reméltem odaki. Én szegény anyámmal éltem és apámmal éltem egy pár évet, amit egy kicsit meg tudtam virágozni nekik, de hát nagyon rövid volt, mert szegény anyám ő meghalt 1950. IV. hó 9-én, és szegény apám meg rá két évre, azaz 1952. V. 17-én elment szegény anyám után, Isten nyugtassa őket. Kedves Pista bátyám most megint ide térek magamra. Én megnősültem 1951. VIII. 4-én. Feleségem Ilyés Julianna, hál Istennek meg vagyok vele elégedve és továbbá 1952-ben született egy kisfiú, ami már nagy, bátyám most is írom és kérdi kivel írok és továbbá született egy kislányom 1957-ben, ami már az is aranyos. Ilyen ez az élet, eben jött rohamosan, öröm is, bánat is volt benne elég, de hát utána van az ember és jön a többi tovább.”

Egy későbbi, 1959. május 13-án lebélyegzett levelében újabb életrajzi adatokat árul el magáról Fábián Mihály: „Kedves bátyám azt kéri levelében, hogy írjak magamról. Én mióta haza jöttem a fogságból azóta itt Szalontán van egy állami gazdaság és ott dolgozom a rizsföldeken, mint kubikus, de igazán ... és a kis földemmel benne vagyok a Petőfi Társulásban és azt ott munkálom meg, nyáron a cséplőgépnél keresem meg a kis évi kenyeret és az aratáson. Bizony elég nehéz az élet, de azért belenyugszunk, mert ennek így kell lenni.”

Sinka István levelezéséből kitűnik, hogy a költő és Szalontán, Nagyváradon és Aradon élő rokonsága között a kapcsolat 1944-ben megszakadt és csak 1958-ban váltottak ismét levelet. A kezdeményező Kis Papp Erzsébet, a Fekete Bojtár unokahúga volt. Ő a Kortárs folyóiratban fedezett fel Sinka-verseket, innen tudta meg, hogy Pestre szakadt nagybátyja él. A Kortárs címére írt, ahonnan némi késedelemmel csak megkapta a költő a levelet. Hamarosan válaszolt is unokahúgának és testvérhúgát, Sinka Erzsébetet is levélben köszöntötte. Tőle érdeklődött féltestvére felől: „Fábián Miska öcsénk? Él-e? Otthon van-e Szalontán? vagy nem került haza? Elveszett?” Idézett soraiból tudjuk, hazakerült. Hazahívta a szülőföld.

24