Forrás, 1991 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1991 / 9. szám - Medvigy Endre: Seregek napja (Sinka István tíz ismeretlen verse elé)
Medvigy Endre Seregek napja Sinka István tíz ismeretlen verse elé JL _m. balladás Fekete Bojtár kincses irodalmi hagyatékának feldolgozása jól halad előre. Az a két-háromszáz vers, amely a költő eddigi köteteibe terjedelmi okokból, vagy politikai megfontolásból még mindig nem került be, mielőtt kötetté rendeződne, lassan, fokozatosan megjelenik az irodalmi folyóiratokban, a nemzeti sajtóban. A hagyaték, sajnos, nem kiapadhatatlan forrás, mégis bőségét jól szemlélteti, hogy a kéziratok között még mindig lehet akár téma szerint is válogatni. Most például fegyverekről, katonákról és háborús küzdelmekről szóló költeményekből adok közre egy csokornyit. Olyan énekeket közlök, amelyek vagy sohasem kaptak korábban nyilvánosságot, vagy ha egyikük-másikuk régi könyvben, vagy elsárgult újságban valaha már megjelent, az 1945 utáni Sinka-kötetek- ben így is hiába keressük. A pásztorköltő gyenge tüdeje és zsákolásban megroppant dereka miatt nem volt katona és a háború nem vált nála az ihlet gyakori forrásává. Mégis, költészetének egyik vonulata Tinódi, Balassi, Zrínyi és a többi katona költő vitézi énekeinek méltó folytatása. Ha háborús verseinek szemléletét tekintjük, könnyű észrevenni: Sinka sohasem volt pacifista, de nem volt militarista sem. Nem kívánta, hogy a megmaradt hazát kellőképpen át nem gondolt szólamokkal teljesen lefegyverezzék, megfosszák szerény védelmi képességétől, hiszen jól tudta, szőkébb szülőföldjének elvesztésén is mérhette, hogy a történelmi ország és a nemzet 1918-ban milyen súlyos árat fizetett egynémely októbrista politikus árulásnak is beillő felelőtlen pacifizmusáért. Mégsem vált a háború hívévé sem, bár becsülte, a nemzeti jellemvonások közé számította a bátorságot, a hősiességet, a katonai erényeket. A Seregek napja című elfelejtett vers először 1934 februárjában jelent meg a felföldi Magyar írás 20. oldalán. Ugyanennek a himnusznak egy változatát 1935-ben a Sipos Károly szerkesztette Hitvallók című református költők antológiája is közölte, 216. oldalán. A himnikus ének magán viseli Sinka korai költészetének számos jellemző vonását. A költő itt is varázserejű sámán, elrévült táltos, palástos pogány pap. A fények, mint általában az ünnepi ciklusban, káprázatosán ragyognak. A híd, amely már a Hajnali máglyarakás és az Anyám panaszaiból című himnuszból ismerős, most itt ível. A bűvölés, bájolás, a pogány szertartás nem öncélú, hiszen a törzsi, a nemzeti közösség titkát és tudását őrző táltos maga 21
